1 Áttekintés

Az euroövezet rövid távú növekedési kilátásai romlottak, míg középtávon a gazdaság – mind a belföldi, mind a külső kereslet élénkülésével – előreláthatólag fokozatosan visszatér a mérsékelt növekedéshez. Az euroövezeti gazdaság teljesítménye 2023 első felében a feldolgozóipari megrendelések felhalmozódott hátraléka és a magas energiaárak csökkenése ellenére mérsékelt ütemben nőtt. Ráadásul ezek a hatások nagyrészt lecsengtek, és a rövid távú mutatók a szigorúbb finanszírozási feltételekre, a meggyengült üzleti és fogyasztói bizalomra, valamint az euro erősödésével összefüggésben alacsony külföldi keresletre tekintettel a közeljövőben stagnálásra utalnak. 2024-től várhatóan élénkül a növekedés, ahogy a külső kereslet megközelíti a világjárvány előtti trendet, és javul a jövedelmek reálértéke, amit alátámaszt a csökkenő infláció, az élénk nominális bérnövekedés és a még mindig alacsony, bár némileg növekvő munkanélküliség. Ugyanakkor a növekedés továbbra is visszafogott lesz, ahogy az EKB monetáris politikájának szigorodása és a kedvezőtlen hitelkínálati feltételek átgyűrűznek a reálgazdaságba, a fiskális támogatás pedig fokozatosan megszűnik. Mindezek eredőjeként a reál-GDP átlagos éves növekedési üteme a 2022-es 3,4%-ról 2023-ban várhatóan 0,7%-ra lassul, majd 2024-ben 1,0%-ra, 2025-ben pedig 1,5%-ra élénkül. A GDP növekedési kilátásait az eurorendszer szakértőinek 2023. júniusi prognózisához képest 2023-ra 0,2 százalékponttal, 2024-re 0,5 százalékponttal, 2025-re pedig 0,1 százalékponttal lefelé módosítottuk, ami a romló felmérési mutatók, a szigorúbb finanszírozási feltételek (ideértve a kedvezőtlenebb hitelkínálati hatásokat is) és az erősebb euroárfolyam mellett a rövid távú kilátások jelentős romlását tükrözi.^[1]

Az euroövezeti teljes HICP-infláció a prognózis szerint tovább csökken az előrejelzési időszakban az enyhülő költségoldali nyomás és szűk kínálati keresztmetszetek, valamint a monetáris politikai szigorítás hatása miatt. Az energia és az élelmiszerek nélküli HICP-infláció várhatóan szintén fokozatosan csökken, ugyanakkor a prognózis szerint 2024 elejéig a teljes infláció felett lesz. A prognosztizált dezinfláció a múltbeli energiaársokkok és az árazási láncon fellépő egyéb ároldali nyomás hatásai lecsengésének tudható be, miközben a munkaerőköltségek erőteljes növekedése válik az energia és az élelmiszerek nélküli HICP-infláció domináns mozgatórugójává. A bérek növekedése 2023 közepétől várhatóan fokozatosan lassul, bár az előrejelzési időszakban magas marad, aminek hátterében a minimálbérek és az inflációs kompenzáció emelkedése áll, összefüggésben a feszes, bár lanyhuló munkaerőpiaccal. A tavaly markánsan növekvő haszonkulcsok várhatóan tompítják a munkaerőköltségek középtávú begyűrűzését a végső árakba. Emellett a szigorúbb monetáris politika előreláthatólag egyre inkább fékezi az inflációs alapfolyamatokat. Összességében, mivel a középtávú inflációs várakozások feltehetőleg továbbra is az EKB inflációs célján lesznek rögzítve, a teljes HICP-infláció a 2022. évi 8,4%-ról 2023-ban várhatóan 5,6%-ra, 2024-ben 3,2%-ra, 2025-ben pedig 2,1%-ra csökken, és 2025 harmadik negyedévére éri el a célt. A 2023. júniusi prognózissal összevetve a HICP-inflációt a magasabb határidős energiaárak következtében 2023-ra és 2024-re felfelé, 2025-re pedig lefelé módosítottuk, mivel az euro felértékelődéséből eredő hatások, a szigorúbb finanszírozási feltételek és a gyengébb ciklikus feltételek előreláthatólag mérséklik az energia és az élelmiszerek nélküli HICP-inflációt.

1. táblázat

Az euroövezet növekedési és inflációs prognózisai

(éves változások százalékpontban)

A gazdasági kilátásokat övező nagyfokú bizonytalanságot tükrözve ez a jelentés az esetleges gyengébb gazdasági fejlődés és a megújult kínai pénzügyi problémák euroövezeti gazdaságra gyakorolt hatásának értékelésére vonatkozó forgatókönyvet (3. keretes írás), valamint az energia és az élelmiszer-nyersanyagok árának alternatív pályájával kapcsolatos érzékenységi elemzéseket (4. keretes írás) tartalmaz.

2 Reálgazdaság

2023 második negyedévében az euroövezet növekedése visszafogott volt, a belföldi kereslet és a készletfelhalmozás pozitív, míg a nettó export hozzájárulása negatív volt (1. ábra).^[2] Termelési oldalon az ipari termelés a második negyedévben gyengült, noha az enyhülő szűk kínálati keresztmetszetekkel összefüggésben a historikusan magas megrendeléshátralék jótékony hatást gyakorolt. A második negyedévben csak a szolgáltatási tevékenység mutatott pozitív negyedéves növekedést a bruttó hozzáadott érték tekintetében. Keresleti oldalon a magas infláció és a szigorú finanszírozási feltételek miatt stagnált a lakossági fogyasztás, amely gyengébb volt a júniusi prognózisban jelzettnél. A bruttó állóeszköz-felhalmozás hozzájárulása pozitív volt, elsősorban az üzleti és állami beruházásoknak köszönhetően. Az alacsonyabb külső kereslet és a versenyképesség romlása a becslések alapján kedvezőtlenül befolyásolta a nettó exportból eredő növekedést, a nagyon gyenge import ellenére.

1. ábra

Az euroövezet reál-GDP-növekedése

(negyedéves százalékos változás; szezonálisan és munkanaphatással kiigazított, negyedéves adatok)

A GDP-növekedés a prognózis szerint 2023 harmadik negyedévében stagnál, a negyedik negyedévben pedig visszafogott marad, mivel a feldolgozóiparban változatlanul gyenge a konjunktúra, a szolgáltatási szektorban pedig lassulás várható. A megrendeléshátralék csökkenésének a gazdaság teljesítményére gyakorolt élénkítő hatása várhatóan elhalványul, a szigorodó finanszírozási feltételek és a kedvezőtlen hitelkínálati feltételek fékező hatása pedig előreláthatólag felerősödik. A felmérési mutatók valójában azt jelzik, hogy a gazdaság zsugorodása már eléri a szolgáltatási szektort, ellentétben a júniusi prognózisban megfogalmazott várakozásokkal, amelyek folyamatos növekedést jeleztek a szektorban. Mivel az infláció csökkenésére és a változatlanul feszes munkaerőpiaccal összefüggésben a bérek emelkedésére lehet számítani, a rendelkezésre álló reáljövedelem előreláthatólag ismét növekszik. Miközben ez várhatóan megalapoz a lakossági fogyasztás fellendülésének 2023 második felében, a fogyasztói bizalom – a fogyasztási cikkek előállításával kapcsolatos üzleti hangulattal együtt – romlott augusztusban, ami a júniusi prognózishoz képest óvatosabb fogyasztói magatartásra utal. Ugyanakkor a kereskedelem nettó hozzájárulása valószínűleg 2023 második felében is negatív marad, mivel az import növekedése a belföldi keresletnek megfelelően élénkül, miközben az export növekedése mérsékelt marad, bár várhatóan az import és az export egyaránt elmarad a júniusi prognózis szerinti szinttől. Mindent egybevetve, 2023 második felében az euroövezet növekedése várhatóan nagyrészt stagnál, a júniusi prognózishoz képest pedig 0,6 százalékponttal lefelé módosult.

A háztartások reáljövedelmének növekedésével és a külső kereslet javulásával párhuzamosan az euroövezet GDP-növekedése középtávon mérsékelten erősödhet, bár a szigorúbb finanszírozási feltételek és a csökkenő fiskális támogatás hátráltatják. A reál-GDP növekedése 2024 során várhatóan erősödik, majd 2025-ben stabilizálódik (2. táblázat). Az energiasokkok lecsengése mellett előreláthatólag a mérséklődő inflációs nyomás is kedvezően hat a növekedésre a reziliens munkajövedelem-növekedéssel összefüggésben, előkészítve a terepet a lakossági fogyasztás élénküléséhez. Az idén különösen gyenge külső kereslet is ismét erőre kaphat. Ugyanakkor az e kedvező hatások adta lendületet visszafoghatják a szigorúbb finanszírozási feltételek és az euro felértékelődése. Emellett, miközben a fiskális támogató intézkedések 2023-ban nagyjából semlegesnek tűnnek a növekedés szempontjából, megszüntetésük feltehetőleg visszafogja a növekedést 2024-ben és 2025-ben.

A főként a magasabb kamatok, részben pedig a hitelkínálati korlátozások miatt szigorúbb finanszírozási feltételek várhatóan tovább mérséklik a keresletet. A kamatok 2021 decembere óta tartó meredek emelkedése továbbra is átgyűrűzik a reálgazdaságba, ami befolyásolja a növekedési kilátásokat (amint azt a prognózisok technikai feltevései tükrözik – lásd az 1. keretes írást), különösen 2023 és 2024 tekintetében.^[3] Ráadásul, amint az EKB legutóbbi euroövezeti banki hitelezési felméréséből kiderül, a hitelkínálati feltételek az év eleje óta szigorodtak, és a hitelnövekedés meredeken zuhant. Ezek a tényezők a legutóbbi havi teljesítménymutatók jelentős romlásával együtt arra utalnak, hogy a kedvezőtlen hitelkínálati hatások a júniusi prognózisban jelzettnél erősebbek lehetnek, noha a háztartások és a vállalatok mérlegei összességében kedvezőek.

A 2023. júniusi prognózissal összevetve a reál-GDP növekedését 2023-ban 0,2, 2024-ben 0,5, 2025-ben pedig 0,1 százalékponttal lefelé módosítottuk. A módosítások nagyrészt a következőknek tudhatók be: i. a rövid távú növekedési kilátások felmérési mutatók által jelzett hirtelen romlása, ii. szigorúbb finanszírozási feltételek (ideértve a magasabb hitelkamatokat és a kedvezőtlenebb hitelkínálati feltételeket), valamint iii. erősebb árfolyam és gyengébb külső kereslet. A teljesítménymutatók közelmúltbeli romlása arra enged következtetni, hogy 2023 második felében lefelé módosul a belföldi kereslet, ami 2024-re is áthúzódik, ehhez jön még hozzá a lakossági beruházások további lefelé módosítása, ami szintén alacsonyabb belföldi keresletet eredményez 2025-ben. A hitelkínálat szűkülése a júniusi prognózisban jelzettnél súlyosabban hat a reál-GDP növekedésére, különösen 2024-ben.

2. táblázat

Reál-GDP, munkaerőpiacok és kereskedelmi prognózisok

(ellenkező jelzés hiányában éves százalékos változások)

A reál-GDP összetevőit vizsgálva megállapítható, hogy a bizonytalanság enyhülésével, a reáljövedelmek és a bizalom javulásával párhuzamosan a háztartások reálfogyasztása várhatóan fokozatosan helyreáll, és erősíti a gazdasági növekedést. Az év első felében a lakossági fogyasztás lényegében stagnált. Az energia- és élelmiszerfogyasztás zsugorodott, míg a fogyasztói szolgáltatások iránti kereslet továbbra is rugalmasan alkalmazkodott. Az infláció csökkenését és a bizonytalanságot tükrözve 2023 harmadik negyedévétől a fogyasztói kiadások növekedésére lehet számítani. A rövid távon túl, az infláció és a bizonytalanság további mérséklődésével és a reáljövedelmek növekedésével párhuzamosan a fogyasztás tovább javul és erősíti a gazdasági növekedést, noha a gazdaság világjárvány utáni újranyitásának hatásai fokozatosan lecsengenek. A júniusi prognózishoz képest 0,3 százalékponttal lefelé módosítottuk a lakossági fogyasztás növekedését 2024-re, aminek oka a rövid távú kilátások lefelé irányuló módosításának áthúzódó hatása és a nagyobb megtakarítási hajlandóság, míg a középtávú fogyasztási pálya nagyjából változatlan.

A rendelkezésre álló reáljövedelem a prognózis szerint a csökkenő inflációra és az erőteljes bérnövekedésre válaszul 2023-ban helyreáll és fokozza a fogyasztást. A rendelkezésre álló reáljövedelem a 2022. évi enyhe csökkenés után 2023-ban várhatóan helyreáll, aminek oka a munkajövedelem és a nem munkából származó jövedelem erőteljes növekedése (különösen a bruttó működési többlet és a vegyes jövedelem összetevőinek 2023. első negyedévi alakulása), valamint a csökkenő infláció. A nem munkából származó jövedelem az erőteljes bérnövekedéssel együtt fokozza a háztartások vásárlóerejét, noha az előrejelzési időszakban fokozatosan mérséklődött. A fiskális transzfereknek előreláthatólag nagyrészt semleges hatása lesz a rendelkezésre álló reáljövedelemre és a fogyasztás növekedésére a teljes előrejelzési időszak során. Mindent egybevetve a rendelkezésre álló reáljövedelem 2023-ban várhatóan 0,6%-kal, 2024-ben 1,0%-kal, 2025-ben pedig 1,2%-kal növekszik.

A háztartások megtakarítási rátája 2023-ban várhatóan magas marad, a későbbiekben pedig csak fokozatosan normalizálódik. A megtakarítási ráta 2023 első felében nőtt, és idén előreláthatólag jóval a világjárvány előtti szint felett marad, főként a nem munkából származó jövedelem 2023 első negyedévében tapasztalt növekedése következtében, amelyhez alacsony fogyasztási hajlandóság társul. Ahogy a bizonytalanság és az inflációs nyomás tovább enyhül az előrejelzési időszak során, a háztartások megtakarítási rátája csökkenni fog, noha a világjárvány előtti szint felett marad, mivel a magasabb kamatok ellensúlyozzák a háztartások azon szándékát, hogy a járvány után normalizálják megtakarítási viselkedésüket. A többletmegtakarítások állománya előreláthatólag nem mozdítja elő a fogyasztás növekedését, mivel többnyire a gazdagabb háztartások rendelkeznek ilyen megtakarításokkal illikvid eszközök formájában. A megtakarítási rátát az időszak első felére vonatkozó júniusi prognózishoz képest felfelé módosítottuk, ami nagyrészt annak tudható be, hogy felülvizsgáltuk az ez év első negyedévére vonatkozó adatokat a nem munkából származó jövedelmek – feltehetőleg fokozatosan véget érő – kedvezőbb alakulására és az előrejelzési időszak hátralevő részében a magasabb kamatok és a hitelhez jutás szigorodása miatt erőteljesebben ható megtakarítási ösztönzőkre tekintettel.

1. keretes írás
A kamatlábakra, nyersanyagárakra és árfolyamokra vonatkozó technikai feltevések

A 2023. júniusi prognózissal összevetve a technikai feltevések magasabb kamatlábakat, magasabb kőolaj- és földgázárakat, alacsonyabb nagykereskedelmi villamosenergia-árakat és az euro felértékelődését tükrözik. A technikai kamat- és nyersanyagár-feltevések a 2023. augusztus 22-ével záruló időszak piaci várakozásain alapulnak. A rövid lejáratú kamatlábhoz a három hónapos EURIBOR-t vesszük alapul, a piaci várakozásokat pedig a határidős tőzsdei (futures) hozamok alapján becsüljük, míg a hosszú lejáratú kamatok helyettesítésére a tízéves államkötvényhozamokat használjuk.^[4] Mind a rövid, mind a hosszú távú kamatok emelkedtek a 2023. júniusi prognózis adatgyűjtési zárónapja óta, és e prognózishoz képest felfelé módosultak a feltételezett pályáik.

Táblázat

Technikai feltevések

Az olajárakra vonatkozó technikai feltevések az előrejelzési időszakban átlagosan több mint 10%-kal felfelé módosultak, mivel az elégtelen olajkínálat miatti aggályok meghaladják a globális olajkereslettel kapcsolatos aggodalmakat.^[5] Az elmúlt időszakban az olajárak alakulását három fő tényező határozta meg: az OPEC+ kínálatcsökkentő döntése, az általános kínálati hiány (felfelé irányuló nyomás) és a Kína olajkeresletét övező aggodalmak az ország gazdasági növekedésével kapcsolatos problémák közepette (lefelé irányuló nyomás). Összességében véve a határidős tőzsdei (futures) olajárgörbe felfelé mozdult el a 2023. júniusi prognózis óta (2023-ra 5,9%-kal, 2024-re 12,6%-kal, 2025-re pedig 10,6%-kal), de továbbra is azzal a feltevéssel élünk, hogy az olaj ára a 2023. évi 82,7 USD/hordóról 77,9 USD-re csökken 2025-re.

A gázárakra vonatkozó feltevések kisebb mértékben emelkedtek, mint az olajárakra vonatkozók, a villamosenergia-árakra vonatkozó feltevések pedig csökkentek. A jelentős készletek hozzájárultak a gázárak alacsony szinten tartásához, az EU pedig három hónappal a 2023. novemberi határidő előtt teljesítette a 90%-os gáztárolási célját. A norvég földgázmezők közelmúltbeli kiesései és az ausztrál cseppfolyósítottföldgáz-létesítményekben tartott sztrájkok fokozták a piaci volatilitást, és a közelmúltban az ellátással kapcsolatos félelmek közepette megemelték a gázárakat. Összességében a gázpiaci határidős görbe a júniusi prognózis óta némileg felfelé mozdult el (2023-ra 1,1%-kal, 2024-re 4,6%-kal, 2025-re pedig 2,1%-kal). Ezzel szemben a határidős villamosenergia-árakat 2023-ra és 2024-re mintegy 6%-kal lefelé módosítottuk, 2025-re pedig nagyrészt változatlanul hagytuk. Ami az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének szén-dioxid-kibocsátási egységeit illeti, a tőzsdei határidős ügyleteken alapuló feltételezett pálya a júniusi prognózishoz képest átlagosan mintegy 4%-kal felfelé módosult. Az energián kívüli nyersanyagok árai feltehetően a júniusi prognózishoz képest némileg alacsonyabbak lesznek, aminek hátterében elsősorban a gyengélkedő világgazdasági kereslet miatt feltételezett alacsonyabb fémárak állnak, amelyet némileg ellensúlyoztak a magasabb nemzetközi élelmiszerárak.

Feltevésünk szerint a bilaterális árfolyamok nem térnek el az előrejelzési időszakban az adatgyűjtés zárónapját megelőző tíz munkanapon uralkodó átlagos szinttől. Mindebből az előrejelzési időszakban 1,09 USD/EUR árfolyam következik, amely 0,7%-kal magasabb a 2023. júniusi prognózisban feltételezett értéknél. Az effektív euroárfolyamra vonatkozó feltevés 2,8%-os felértékelődéssel számol a júniusi prognózishoz viszonyítva.

A szigorúbb finanszírozási költségek és hitelezési feltételek hatására a lakáscélú befektetés az előrejelzési időszakban várhatóan zsugorodik. A 2023 második negyedévében tapasztalt újbóli visszaesést követően a lakáscélú befektetés 2024-ben előreláthatólag tovább zsugorodik, majd 2025 során fokozatosan visszanyeri némileg pozitív növekedési lendületét. A lakáscélú befektetés elhúzódó gyengélkedése vélhetően a lakások rossz megfizethetőségéhez köthető – főként a magasabb jelzálogkamatok miatt – és a lakáspiaci jövedelmezőség tekintetében tapasztalható folyamatos gyengeségből ered, aminek a hátterében a lakásárak esése és a magas építési költségek állnak. A szigorú hitelfeltételekkel együtt ezek a tényezők súlyosan visszafogják a lakáscélú befektetést, bár a háztartások jövedelmének folyamatos növekedése 2025-ben várhatóan támogatja a szerény ütemű fellendülést.

A vállalati beruházások 2024-ben várhatóan visszaesnek, mivel a szigorúbb finanszírozási feltételek súlyos terhet rónak a beruházókra; a későbbi időszakban viszont a belföldi és világpiaci kereslet javulása, valamint a zöld és digitális átállás a beruházások szerény élénkülése irányába fognak hatni. A második negyedévi pozitív növekedést követően a vállalati beruházások 2023 harmadik negyedévétől és 2024 során várhatóan zsugorodnak, majd 2025-ben ismét növekedési pályára állnak. Az elkövetkező negyedévekben a gyenge belföldi és világgazdasági teljesítmény, a magas kamatok és a hitelkínálati korlátozások előreláthatólag különösen a vállalati beruházásokra nyomják rá a bélyegüket. Az előrejelzési időszak vége felé a vállalati beruházásokat a belföldi és a külföldi kereslet várható szélesebb körű élénkülése, valamint a zöld és digitális átállásra irányuló további erőfeszítések vezérlik, amit részben a Next Generation EU (NGEU) forrásaiból finanszírozott tervek megvalósítása nyomán beözönlő magántőke ösztönöz.

2. keretes írás
A nemzetközi környezet

A világgazdaság az első negyedévi erőteljes növekedést követően 2023 második negyedévében mérséklődött. Jóllehet a globális növekedés a második negyedévben összhangban volt a júniusi prognózissal, összetétele az országok tekintetében eltérő volt.^[6] Az Egyesült Államokban a továbbra is stabil belföldi kereslet és erős munkaerőpiac mellett a vártnál rugalmasabban alkalmazkodott a gazdaság. Ehhez hasonlóan Japánban és az Egyesült Királyságban is meghaladta a növekedés a korábbi várakozásokat. Ezzel szemben a kínai növekedés a vártnál meredekebb visszaesést mutatott, mivel a fogyasztás által vezérelt élénkülés a kínai lakóingatlan-szektor problémáinak kiújulásával párhuzamosan veszített lendületéből.^[7] A globális reál-GDP a prognózis szerint 2023-ban 3,2%-kal, 2024-ben 3,0%-kal, 2025-ben pedig 3,2%-kal bővül, ami nagyjából összhangban van a júniusi prognózissal. A korlátozott korrekciók azonban elfedik a nagyobb gazdaságok növekedési kilátásaiban bekövetkező lényegesebb változásokat, mivel Kína ez évi növekedési kilátásai jelentősen lefelé módosultak, miközben a nagyobb fejlett gazdaságok növekedési kilátásait felfelé korrigáltuk, ami jórészt az Egyesült Államok korábban becsültnél erősebb növekedésének tudható be.

A viszonylag reziliens világgazdasági teljesítmény ellenére a világkereskedelem idén várhatóan stagnál, majd az előrejelzési időszak későbbi részében helyreáll a reál-GDP-vel való múltbeli kapcsolat, ami az euroövezeti külső kereslet javulását is eredményezi. A világgazdasági növekedés jelenlegi alacsony kereskedelmi intenzitása a gazdasági teljesítmény összetételét tükrözi, részben a világjárvány utáni fellendülés természete miatt, és azzal jár, hogy a szolgáltatási tevékenység és a lakossági fogyasztás, valamint a kevésbé intenzív kereskedelmet folytató, feltörekvő piacgazdaságok nagyobb mértékben járulnak hozzá a világgazdasági növekedéshez. Emellett a globális monetáris politikai szigorítás is visszafogja a keresletet. Ennek eredményeként idén a világkereskedelem és az euroövezeti külső kereslet várhatóan csak 0,2%-kal, illetve 0,1%-kal bővül. Az előrejelzési időszak hátralévő részében a világkereskedelem növekedése várhatóan visszanyeri a lendületét, és a gazdasági teljesítménnyel nagyjából összhangban erősödik. Az euroövezeti külső kereslet növekedése a prognózis szerint 2024-ben és 2025-ben is 3%-ra emelkedik. A világpiaci importra és az euroövezeti külső keresletre vonatkozó prognózis egyaránt lefelé módosult erre az évre, nagyrészt a múltbeli adatok év végi újabb lefelé módosítása és a korábban becsültnél gyengébb második negyedévi behozatal következtében. Ugyanakkor a növekedési ütem az előrejelzési időszak hátralévő részében továbbra is nagyjából megfelel a júniusi prognózisnak.

Táblázat

A nemzetközi környezet

(éves változások százalékpontban)

A teljes árindexszel mért infláció világszerte csökken, de az inflációs alapfolyamatokból eredő nyomás erős marad, különösen a fejlett gazdaságok körében, miközben az euroövezeti versenytársak exportárai a prognózis szerint meredeken esnek, aminek hátterében a nyersanyagárak alakulása áll. A fogyasztóiár-indexszel mért világszintű infláció a prognózis szerint idén eléri a 4,8%-ot, majd 2024-ben és 2025-ben fokozatosan 4,2%-ra, illetve 3,2%-ra csökken. Az idei globális inflációs prognózis a júniusi prognózishoz képest nagyjából változatlan, 2024-re azonban kissé magasabb. Ez nagyrészt Törökország inflációs kilátásainak felfelé módosítását és az Egyesült Királyság tartósabb inflációját tükrözi, amit megelőzött a fogyasztói árak inflációjára és a bérekre vonatkozó nem várt módon kedvező adatok kibocsátása. Az euroövezeti versenytársak (nemzeti valutában kifejezett) exportárai 2022 közepe óta lefelé tartanak, ami a csökkenő nyersanyagárakkal, valamint a termelési láncon jelentkező belföldi és külső ároldali nyomás fokozatos enyhülésével magyarázható. Az euroövezeti versenytársak exportárai a júniusi prognózishoz képest lefelé módosultak idén, ami a kiemelten fontos kereskedelmi partnereknél jelentkező exportár-infláció csökkenését tükrözi, míg 2024-re a magasabb nyersanyagárak miatt némileg felfelé módosultak.

A lanyha világkereskedelem és a versenyképesség romlása mellett az euroövezeti export növekedése várhatóan visszafogott marad, míg az import növekedését a szerényebb belföldi keresletre tekintettel rövid távon lefelé módosítottuk. A 2023. második negyedévi zsugorodást követően az euroövezet reálexportja a becslések szerint a közeljövőben a korábban vártnál lassabb ütemben növekszik. A felmérések azt mutatják, hogy az új exportmegrendelések mind a szolgáltatásoknál, mind az áruknál visszaestek, miközben a feldolgozóipari cégek immár a szokásos szint felé csökkentették rendeléshátralékukat. Emellett az euro 2022 szeptembere óta tartó felértékelődése és az euroövezeti cégek számára még mindig viszonylag magas energiaárak rányomják a bélyegüket az euroövezet árversenyképességére. Ezek a tényezők várhatóan meggátolják az euroövezet exportpiaci részesedésének növekedését. Nem valószínű, hogy az export jelentősen hozzájárul az euroövezeti gazdaság beindulásához, szemben a múltbeli élénkülési időszakokkal, amikor a kereskedelem dinamikája erősebb volt. Ugyanakkor a közbenső termékek – köztük az energia – kisebb felhalmozásával összefüggő, év végi erőteljes zsugorodást követően az euroövezeti import növekedése várhatóan ismét élénkül, de a gyengélkedő belföldi kereslettel összefüggésben előreláthatólag mérsékelt marad az előrejelzési időszak során. Az import közelmúltbeli gyengesége miatt a kereskedelem GDP-hez való nettó hozzájárulása 2023-ban várhatóan pozitív, az előrejelzési időszak hátralevő részében viszont semleges lesz (2. ábra). A csökkenő importárak az év elején az euroövezetbeli cserearányok javulásához vezettek, az előrejelzési időszakban pedig stabilizálódás prognosztizálható. Az euroövezet folyó fizetési mérlegének többlete várhatóan növekszik, bár elmarad a világjárvány előtti szintektől.

2. ábra

Az euroövezet reál-GDP-je – fő kiadási összetevők szerinti bontás

(éves változások százalékpontban, százalékpontos hozzájárulások)

A munkaerőpiac a gyengébb növekedési kilátásokkal összhangban előreláthatólag lassul a következő negyedévekben, emiatt pedig felfelé kúszik a munkanélküliség. Az előző negyedévhez képest 2023 második negyedévében 0,2%-ra lassult a foglalkoztatás bővülése. Éves szinten a foglalkoztatás 2023-ban várhatóan 1,2%-kal, 2024-ben és 2025-ben pedig mindössze 0,2%-kal bővül (3. ábra). Ez, tekintettel a romló rövid távú gazdasági kilátásokra, némi munkaerő-felhalmozásra utal, amely középtávon várhatóan fokozatosan megszűnik. A jelek szerint az alacsony foglalkoztatásnövekedés a munkanélküliségi ráta növekvő pályára állásával jár együtt az előrejelzési időszakban, ami arra utal, hogy a munkaerőpiacra újonnan belépők a foglalkoztatásnövekedéshez nagyban hozzájárulnak majd. A munkanélküliségi ráta a 6,4%-os történelmi mélypontról 2025-re várhatóan kismértékben, 6,7%-ra emelkedik. Ez a növekedési kilátások felülvizsgálatának fényében 2024-re 0,3 százalékpontos, 2025-re pedig 0,4 százalékpontos felfelé módosítást jelent. Az egy foglalkoztatottra jutó ledolgozott munkaórák átlagos száma a prognózis szerint mérsékelten nő, ami arra utal, hogy az előrejelzési időszak végére visszatér a világjárvány előtti szintre. Ezért a prognózis mind az alkalmazottak számát, mind a ledolgozott munkaórák számát tekintve a munkaerő-felhalmozás fokozatos visszaszorulását, ezáltal pedig a munkatermelékenység élénkülését vetíti előre.

3. ábra

Euroövezeti munkaerőpiac

(a munkaerő százalékában (bal skála), éves változások százalékpontban (jobb skála)

3. keretes írás
Forgatókönyv-elemzés a kínai gazdaságban jelentkező esetleges további lassulásról és pénzügyi nehézségekről, valamint az euroövezetbe való átgyűrűzésükről

Ez a forgatókönyv-elemzés a kínai gazdaságból eredő, lefelé irányuló kockázatokat vizsgálja, amelyek a 2023. szeptemberi prognózist érintik. A forgatókönyv a helyzet további romlását és a beruházások visszaesését feltételezi a kínai lakóingatlan-piacon. Mindez feltehetőleg újabb feszültségekhez vezet a kapcsolódó pénzügyi piacon, emiatt pedig nőnek a magánfinanszírozási költségek, és negatív hatások érik a háztartások vagyonát. A kockázati forgatókönyv szerint a kínai gazdaság a 2023. szeptemberi prognózishoz képest markánsabban lassul, mivel a reál-GDP 2024-ben 1,4 százalékponttal marad el az alapprognózistól, míg 2025-ben korlátozottak lesznek a hatások (A. ábra).^[8] Nemzetközi szemszögből az átgyűrűző hatások összességében visszafogottak, a lakóingatlan- és pénzügyi piaci sokkhatások jellegére tekintettel dezinflációt okoznak, ami leszorítja a külső keresletet és a nyersanyagárakat, különösen az olajárakat, amelyek 2024-ben 4%-kal csökkennek. Ugyanakkor ez azon a feltevésen alapul, hogy a lassulás nem idézne elő olyan további globális bizonytalansági hatásokat, amelyek következtében fokozódna a volatilitás a pénzügyi piacokon.

A. ábra

A kínai gazdaság lassulásának forgatókönyve

A forgatókönyv gyengébb növekedéssel és inflációval számol az euroövezetben. A forgatókönyv szerint az euroövezet reál-GDP-jének növekedése a 2023. szeptemberi alapprognózishoz képest 2024-ben és 2025-ben egyaránt 0,2 százalékponttal mérséklődne, kezdetben főként a csekélyebb világpiaci (euroövezeti külső) alacsonyabb kereslet miatt, 2025-ben pedig nagyrészt a pénzügyi csatornákon keresztüli hatás miatt (B. ábra).^[9] Az olajárakra gyakorolt hatás következtében az euroövezeti infláció 0,1 százalékponttal csökkenne 2024-ben. Az alacsonyabb energiaáraknak az euroövezeti inflációhoz való hozzájárulása az előrejelzési időszak végére fokozatosan megszűnne, ahogy helyreáll a kereslet és kínálat egyensúlya az árupiacon, miközben az átgyűrűző kereskedelmi és pénzügyi hatások jelentősebbé válnának, és 2025-ben további 0,1 százalékpontos csökkenést eredményeznének.

B. ábra

A kínai gazdaság lassulásának hatása az euroövezet reál-GDP-jének növekedésére és HICP-inflációjára

(százalékpontos eltérés az éves növekedési alappályától)

3 Fiskális kilátások

A fiskális alapállás a prognózis szerint 2023-ban és 2025-ben semleges lesz, 2024-ben viszont szigorodik; a júniusi prognózishoz képest a fiskális feltevések némileg fokozódó diszkrecionális szigorítást jeleznek az euroövezetben, különösen 2023-ban (3. táblázat). Az euroövezet NGEU-támogatásokkal kiigazított fiskális alapállása 2023-ban várhatóan nagyjából kiegyensúlyozott lesz, 2024-ben viszont jelentősen szigorodik, főként a 2023-as energetikai és inflációs kompenzációs intézkedések csaknem 75%-ának kivezetése miatt. 2025-ben a fiskális alapállás várhatóan ismét semleges lesz, mivel az energetikai intézkedések további megszűnését részben ellensúlyozzák az NGEU-program által támogatott nagyobb beruházások és a magasabb védelmi kiadások. Mindazonáltal 2019-cel, a pandémia előtti időszakkal összehasonlítva az alapprognózis továbbra is jelentős fiskális támogatással számol. A 2023. júniusi prognózis óta a fiskális feltevések nagyrészt az energetikai és inflációs kompenzációs intézkedések körének szűkülésével összefüggésben módosultak. 2023-ban ez a csökkenés elsősorban Németországból ered, ahol csökkent az energetikai intézkedések (bruttó) fiskális költsége, mivel az energiaárak alakulásának köszönhetően már kevésbé drágák a meglévő ársapkák, anélkül, hogy ez közvetlenül befolyásolná az energiainflációt. 2024-ben Franciaországban lesz a legnagyobb mértékű az energetikai intézkedések csökkenése, ami főként annak tudható be, hogy felülvizsgálat eredményeként kevésbé nagyvonalúan védik a villamosenergia-árakat, ezáltal pedig csökkennek a fiskális költségek, és fokozódik az energiainfláció. A diszkrecionális intézkedések egészét érintő módosítások az energetikai intézkedések megtorpanásán túl a némileg magasabb bér- és egyéb kiadásokból erednek.

3. táblázat:

Az euroövezet fiskális kilátásai

(a GDP százalékában)

Az euroövezeti fiskális kilátások a várakozások szerint javulni fognak az előrejelzési időszakban, de a 2023. júniusi prognózisban előre jelzettnél kisebb mértékben. Az előrejelzések szerint a költségvetési hiány 2023-ban és 2024-ben tovább csökken, mégpedig a GDP 2,8%-ára csökken, de 2025-ben ismét enyhén emelkedik, a GDP 2,9%-ára. Ennek fő oka a 2023–24-es időszakban csökkenő ciklikusan kiigazított elsődleges hiány, amelyet 2025-ben stabilizáció követ, valamint a kamatfizetések GDP-arányos enyhe emelkedése. A 2023. júniusi prognózissal összevetve az előrejelzési időszak végén tapasztalt magasabb hiány a magasabb elsődleges kiadásoknak tudható be, ideértve a munkanélküli-segélyekre fordított nagyobb kiadásokat. Az euroövezet GDP-arányos államadóssága az előrejelzések szerint 2025-ben tovább csökken, 88,5%-ra, ami a kamatláb és a növekedés közötti negatív különbözeteknek tudható be, amelyek bőven ellensúlyozzák az elsődleges hiányokat és a várt pozitív hiány-adósság kiigazításokat. A júniusi prognózishoz képest az adósságráta csökkenését lefelé módosítottuk, ami főként a kamatláb-növekedés különbözetének változását tükrözi.

4 Árak és költségek

A HICP-infláció a 2022-es 8,4%-ról 2023-ban átlagosan 5,6%-ra, 2024-ben 3,2%-ra, 2025-ben pedig 2,1%-ra esik. A 2023. évi meredek csökkenést követően a fogyasztóiár-index alapján mért infláció 2024 első felében várhatóan nagyjából oldalirányban mozog, majd 2025-ben fokozatosan tovább csökken, és 2025 harmadik negyedévében eléri az EKB inflációs célját (4. ábra). Az inflációnak az előrejelzési időszakban megfigyelhető csökkenése annak tudható be, hogy bár különböző mértékben, de csökkent az összes fő összetevő éves változásának üteme. A pályát kezdetben az energia- és élelmiszerkomponensek erős bázishatásai, valamint – az előrejelzési időszak során – a fiskális politikai intézkedések és a nyersanyagárakra vonatkozó feltevések is befolyásolják (5. és 6. ábra).

4. ábra

Euroövezeti HICP-infláció

(éves százalékos változások)

5. ábra

Az élelmiszer- és az energiakomponens bázishatásainak hatása a HICP-inflációra

(százalékpont)

Az energiainfláció a fiskális támogató intézkedések kivezetéséhez köthető 2024-es emelkedés után 2025-ben várhatóan csak kismértékben járul hozzá a teljes infláció növekedéséhez. Az energiainfláció rövid távon jelentősen hozzájárul a fogyasztóiár-index alapján mért infláció csökkenéséhez, és 2023 utolsó negyedévéig negatív marad, majd 2024 második negyedévében pozitívvá válik, és 7,4%-ra emelkedik. Úgy tűnik, hogy ez a fordulat az energiahordozók árának az elmúlt év visszaeséseit követő újbóli emelkedését, 2023 negyedik negyedévétől az előjelet megváltoztató bázishatásokat, valamint az energia- és inflációs kompenzációs fiskális intézkedések visszavonását tükrözi. 2025-ben az energiaárak inflációja várhatóan 1,4%-ra csökken, ami nagyjából összhangban van a nagykereskedelmi kőolaj-, gáz- és villamosenergia-árakra vonatkozó technikai feltevések pályáival.

Az élelmiszerár-infláció várhatóan tovább csökken a jelentős bázishatások, az ellátási láncon enyhülő nyomás és az euroövezet élelmiszeralapanyag-árainak feltételezett visszaesése nyomán. A 2023. augusztusi 9,8%-ot követően az élelmiszerek éves inflációja 2024 második negyedévében 3,0%-ra esik vissza, ami mind a feldolgozott, mind a feldolgozatlan élelmiszerek inflációjának határozott gyengülését tükrözi. A munkaerőköltségek dinamikus alakulása és például a közelmúltbeli aszályok miatti kedvezőtlen időjárásból eredő felfelé irányuló nyomás azonban várhatóan erősíti az élelmiszerár-inflációt. Az élelmiszerár-infláció középtávon várhatóan fokozatosabban csökken, 2025-ben átlagosan 2,3%-ra, ahogy az élelmiszer-nyersanyagok által okozott felfelé irányuló ároldali nyomás enyhül és normalizálódnak a haszonkulcsok, bár a munkaerőköltségek dinamikus növekedése miatt némileg magas marad.

6. ábra

Az euroövezet HICP-inflációja – fő komponensek szerinti bontás

(éves százalékos változások; százalékpontban)

Az energiát és élelmiszert nem tartalmazó HICP-infláció (HICPX) a prognózis szerint tovább csökken, bár az egész előrejelzési időszakban erős, bár lassuló bérnövekedés miatt magas marad (4. táblázat és 7. ábra). A HICPX-infláció 2023 augusztusában 5,3%-os ütemben alakul, majd 2024-ben 2,9%-ra mérséklődik. Ami a két fő összetevőjét illeti, az energián kívüli iparcikkek inflációja a várakozások szerint nagyobb mértékben csökken, mint a szolgáltatások inflációja, összhangban azzal, hogy az ellátási láncon csökkenő nyomás nagyobb szerepet játszik az iparcikkek inflációjában, valamint azzal, hogy a megnövekedett munkaerőköltség-oldali nyomás nagyobb szerepet játszik a szolgáltatások inflációjában. Mindent egybevetve, a HICPX-inflációnak a 2023. évi 5,1%-ról 2025-ben 2,2%-ra várható csökkenése a kínálati szűk keresztmetszetek és az energiahatások felszámolását követi, és egyre inkább tükrözi a monetáris politikai szigorítás hatását és a kereslet normalizálódását, ahogy a pandémiát követő újranyitási hatások eloszlanak. A HICPX-infláció előre jelzett magas szintje azt tükrözi, hogy a magas, bár csökkenő nominálbér-növekedés hatását várhatóan csak részben ellensúlyozza a haszonkulcsok kiigazítása.

7. ábra

Euroövezeti HICP-infláció az energia és az élelmiszerek nélkül

(éves százalékos változások)

A 2023. júniusi prognózishoz viszonyítva a HICP-infláció prognózisát 2023-ra és 2024-re 0,2 százalékponttal felfelé korrigáltuk, 2025-re pedig 0,1 százalékponttal lefelé. A közelmúltbeli adatmeglepetések, a magasabb határidős olajárak és a szabályozói árak változása miatt az energiakomponenst 2023-ra és 2024-re felfelé módosítottuk. Ezeket a felfelé történő módosításokat részben ellensúlyozták az energián kívüli komponensek lefelé történő módosításai. Az élelmiszerárak inflációját 2023-ra felfelé módosítottuk elsősorban a meglepetésszerű adatok miatt, míg a 2024-re és 2025-re vonatkozó lefelé történő módosítások az euroövezeti termelői árak alacsonyabb technikai feltevéseinek tudhatók be. A HICPX-infláció 2023-ra nem módosult, de 2024-re és 2025-re lefelé korrigáltuk az euro felértékelődése és a gyengébb keresleti kilátások miatt.

4. táblázat

Az árak és a költségek alakulása az euroövezetben

(éves százalékos változások)

A nominális bérnövekedés a prognózis szerint idővel fokozatosan visszaesik, de a még mindig feszes munkaerőpiac, valamint a minimálbérek és az inflációs kompenzáció növekedése miatt továbbra is magas marad. Az egy munkavállalóra jutó jövedelem növekedési üteme várakozásunk szerint a 2023. évi 5,3%-ról 2025-re 3,8%-ra esik. 2023-ban ez az adat változatlan a júniusi prognózissal összehasonlítva, míg 2024-ben és 2025-ben némiképp enyhébb növekedés várható, ami a szűkülő munkaerőpiaccal magyarázható. Az infláció megugrása óta bekövetkezett vásárlóerő-veszteség pótlására várhatóan csak az előrejelzési időszak végén kerül sor. A fajlagos munkaerőköltség növekedése várhatóan 2023-ban tetőzik, majd 2024-ben és 2025-ben visszaesik, a bérnövekedés csökkenésével és a termelékenység növekedésének helyreállásával párhuzamosan (8. ábra).

8. ábra

Az euroövezeti fajlagos munkaerőköltségek bontása

(éves százalékos változások; százalékpontban)

A GDP-deflátor növekedésével mért belföldi ároldali nyomás a prognózis szerint az előrejelzési időszakban fokozatosan csökken a jelenlegi magas szintekről (9. ábra). A GDP-deflátor éves növekedési üteme az előrejelzések szerint 2023 első és második negyedévében tetőzött, 6,3%-os rekordot ért el, és 2025 végére fokozatosan 2,0%-ra mérséklődik. A fajlagos munkaerőköltségek növekedési ütemének csökkenése mellett ebben szerepet játszik a fajlagos nyereség lassabb növekedése is. A vállalati haszonkulcsokat 2021-ben és 2022-ben támogató kivételes tényezők valószínűleg 2023 első felében is fennmaradnak, míg a kínálati szűk keresztmetszetek megszűnése, valamint a gyenge aggregált kereslet és az előrejelzési időszak legnagyobb részében tapasztalt erőteljes bérnövekedés összhangban van a csökkenő nyereségmutatókkal az előrejelzési időszak során.^[10] A fajlagos nyereség 2024 közepéig várhatóan csökkenni fog, és a cserearányjavulások dezinflációs hatása és az erősödő termelékenységnövekedés együttesen segíteni fog a viszonylag erőteljes munkaerőköltség-növekedés semlegesítésében. 2024 második felétől a fajlagos nyereség növekedni fog, mivel a munkaerőköltség növekedésének lassulása várhatóan támogatja a cégek árképzését.

9. ábra

Euroövezeti GDP-deflátor – jövedelemoldali bontás

(éves százalékos változások; százalékpontban)

A 2022. évi megugrást követően az importárak éves növekedési üteme 2023-ban várhatóan negatívvá válik, ami az előrejelzési időszakban a cserearányok javulásához vezet. A 2022. évi 17,4%-os megugrás után az importdeflátor 2023-ban várhatóan meredeken csökken és zsugorodik, miközben az importált termelési tényezőkhöz kapcsolódó kínálati szűk keresztmetszetek lecsengenek, majd 2024-ben és 2025-ben az energiahordozók árának feltételezett alakulásával és a nem élelmiszer jellegű nyersanyagárak mérsékelt emelkedésével összhangban pozitívvá válik.

4. keretes írás
Érzékenységi elemzés: alternatív energiaár- és élelmiszerár-pályák

Tekintettel az energiaárak jövőbeli alakulását övező jelentős bizonytalanságra, az energiaárak alternatív pályáját az opciókból számított implikált olaj- és gázárakból és egy konstans árpályából származtatjuk, amellyel felmérhetők a HICP-infláció és a reál-GDP-növekedés kilátásaira gyakorolt hatások. Ebben az elemzésben szintetikus energiaár-indexet alkalmazunk, amely ötvözi mind az olajra, mind a gázra vonatkozó futures árakat. A lefelé és felfelé irányuló alternatív pályákat a 2023. augusztus 22-én (a technikai alapfeltevések zárónapján) érvényes olaj- és gázárakra vonatkozó opciók által implikált semleges sűrűség 25. és 75. percentilisei alapján határozzuk meg. Mindkét eloszlás a 2023. szeptemberi prognózisban szereplő technikai feltevések felfelé irányuló kockázataira utal. Ezek a kockázatok igen markánsak a futures gázárak esetében, tekintettel az ukrajnai háború miatt továbbra is feszes és változékony gázpiacokra. Ezen túlmenően mind az olaj-, mind a gázárak esetében konstans árfeltevést veszünk figyelembe. Az alternatív pályák hatásait az EKB és az eurorendszer prognózisaiban alkalmazott különféle makrogazdasági modellek alapján értékeljük. A modellekben a reál-GDP-növekedésre és a HICP-inflációra gyakorolt átlagos hatásokat az alábbi táblázatban mutatjuk be.

A. táblázat

Az alternatív energiaár-pályák hatásai

Hasonló érzékenységi elemzést végzünk a nemzetközi élelmiszerárak alternatív, felfelé hajló pályáival. Ebben az elemzésben az a feltevés, hogy a búza és a kukorica esetében a nemzetközi élelmiszer-nyersanyagárak augusztus 22-én az opciókból számított árak 10. és 90. percentilisét követik. Az eloszlások felfelé hajlanak el, ami valószínűleg az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok és az El Niño jelenség együttes hatását tükrözi. Utóbbi felerősítheti az éghajlatváltozás miatt gyakoribbá vált szélsőséges időjárási események hatását. Ezenkívül a világpiaci gabonaellátásban az ukrajnai háborúból eredő folyamatos bizonytalanság is szerepet játszik. Az alternatív pályáknak az euroövezeti inflációs prognózisokra gyakorolt hatásait az eurorendszer makrogazdasági modelljeiből származó, a prognózisban használt rugalmasságok felhasználásával értékeljük, és az alábbi táblázatban tüntetjük fel. Az említett magas élelmiszeráraknak az euroövezet reál-GDP-növekedésére gyakorolt hatása elhanyagolható lenne.

B. táblázat

Az alternatív élelmiszerár-pályák hatásai

(növekedési alappályától való eltérés, százalékpont)

5. keretes írás
Más intézmények előrejelzései

Az euroövezetről több nemzetközi szervezet és magánintézmény készít előrejelzést. Ezeket ugyanakkor közvetlenül sem egymással, sem az EKB szakértői makrogazdasági prognózisával nem lehet összevetni, mivel eltérő időpontokban véglegesítették őket. A prognózisok összeállítása során továbbá a fiskális, pénzügyi és külgazdasági változókra – például a kőolaj, gáz és az egyéb nyersanyagok árára – vonatkozó feltevéseket is más módszerekkel alakítjuk ki. Végül a különféle előrejelzésekben eltér a munkanapok szerinti kiigazítás módszere a reál-GDP számításánál.

Táblázat

Az euroövezeti reál-GDP növekedésére és HICP-inflációra vonatkozó legutóbbi előrejelzések összehasonlítása

(éves változások százalékpontban)

Az EKB szakértőinek 2023. szeptemberi prognózisa a GDP-növekedésre és az inflációra vonatkozó más előrejelzések tartományán belül van. Az EKB szakértőinek 2023-as GDP-növekedési prognózisa némileg meghaladja a magánintézmények előrejelzéseit, és valamivel elmarad az IMF World Economic Outlook frissített felmérésében, az Európai Bizottság nyári (időközi) előrejelzésében és az OECD előrejelzésében szereplő adatoktól. A 2024-re vonatkozó EKB szakértői prognózis a legalacsonyabb előrejelzések között szerepel, viszont némileg meghaladja a Consensus Economics által publikált felmérési adatokat. A 2025-ös prognózis hasonló ahhoz a néhány egyéb előrejelzéshez, amely az adott évre rendelkezésre áll. Ami a HICP-inflációt illeti, az EKB 2024-re vonatkozó szakértői prognózisa a legmagasabb előrejelzések között van, összhangban az OECD előrejelzésével, de jelentősen meghaladva a Consensus Economics felmérését. 2025-ben a más előrejelzésekben foglalt szűk tartományba esik.