Rövid útmutató a makroprudenciális politikáról
2017. május 24.
Mit jelent a „makroprudenciális” kifejezés?
A makro- előtag azt fejezi ki, hogy a politika és az intézkedések a pénzügyi rendszer egészére vagy jelentős szegmenseire vonatkoznak, nem csak az egyes pénzügyi intézményekre. Ezzel ellentétben az egyes pénzintézetekre vonatkozó felügyeleti vagy szabályozói irányelvekre a „mikroprudenciális” jelzővel szoktunk utalni.
A prudencia az óvatosság szinonimája, elővigyázatosságot jelent; a prudenciális irányelvek olyan intézkedésekkel függenek össze, amelyek a helyes gyakorlatot támogatják, a kockázatvállalást pedig korlátozzák. A makroprudenciális politika biztosítja, hogy mindenki óvatosan bánjon az olyan kockázatokkal, amelyek rendszerszintűvé válhatnak, azaz az egész pénzügyi szektort érinthetik.
Mik azok a makroprudenciális irányelvek, és miért alkalmazzuk őket?
A pénzügyi rendszert a makroprudenciális hatóságok követik figyelemmel, feltárva a kockázatokat, a gyenge pontokat. Lehetőség van olyan eljárások, irányelvek bevezetésére, amelyekkel kezelhetők a kockázatok, a sérülékenység, és megakadályozható ezek felszaporodása, a pénzügyi rendszerben való szétterjedése.
Más szóval a makroprudenciális politika alkalmazásával megakadályozható, hogy a kockázatok a pénzügyi rendszert átfogóbban érintsék, vagy rendszerszintűvé váljanak.
A rendszerkockázat megjelenése károsan befolyásolhatja a pénzügyi rendszer termékeinek és szolgáltatásainak biztosítását, akár a gazdasági növekedést és a lakosság jóllétét is jelentősen sújthatja.
Ilyen hatások voltak megfigyelhetők a 2007-ben kezdődött pénzügyi válság alatt is, amikor számos európai országban recesszió alakult ki, és sok bank támogatásra szorult.
A makroprudenciális politika feladata lényegében a pénzügyi stabilitás elősegítése. Egy stabil, erős pénzügyi rendszerben jobban ellen tudunk állni a sokkoknak, és elkerülhetővé válnak a pénzügyi válság káros hatásai.
Példák kockázatokra, amelyek rendszerszintűvé válhatnak
- Eszközárbuborék kialakulása: amikor az olyan eszközök ára, mint például az ingatlan, a tényleges értéket messze meghaladó mértékben megemelkedik, a szóban forgó ár hirtelen leesésének kockázata veszélyt okoz
- A bankok túlzott kockázatvállalása
- Túlzott vállalati és lakossági eladósodottság
Az említett irányelvek alapján milyen lépéseket tesznek a hatóságok?
A hatóságok (gyakran központi bankok) többféle intézkedést hozhatnak, amellyel a kockázatot közvetlenül kezelik.
A pénzügyi intézmények (jellemzően bankok) számára például előírhatják, hogy tegyenek félre tőkét az előre nem látott események, sokkhatások kezelésére; ez a tőkepuffer idővel változhat, és bizonyos típusú intézményeknél nagyobb lehet, mint másoknál.
Ez különösen igaz lehet rendszerszempontból fontos pénzintézeteknél, amelyek csőd esetén jelentős továbbgyűrűző hatást generálnának.
Alternatív megoldásként a makroprudenciális politika korlátozhatja is a pénzügyi intézmények tevékenységét, például a jelzálog-hitelezési feltételek alakításával.
Maximálhatja például a lakásvásárlók által felvehető hitelt a lakás értékének vagy a jövedelmüknek a függvényében. A hitelplafon segítségével lehűthető az ingatlanpiac, amelyet a lakásárak és a kapcsolódó jelzálogadósságok gyors emelkedése jellemez.
Melyek az EU makroprudenciális hatóságai?
- Az Európai Központi Bank
- Az Európai Rendszerkockázati Testület
- A 28 tagállam kijelölt nemzeti hatóságai – jellemzően a központi bankok vagy a pénzügyi felügyeletek.
A pénzügyi rendszerről dióhéjban
Kölcsönös együtthatások hálózata
A pénzügyi rendszer különböző szereplők egymásra utaltságának és kölcsönhatásának bonyolult hálózata.
Bankok, biztosítók
A bankok és a biztosítók közvetítő szerepet töltenek be azáltal, hogy a hitelnyújtók, illetve befektetők pénzügyi forrásait eljuttatják a hitelfelvevőkhöz.
Piacok
Ugyanígy a pénzügyi piacok (kötvénypiac, pénzpiac) is közvetlen kapcsolatot létesítenek a hitelfelvevők és a hitelezők között.
Fizetési rendszerek
A fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerek pedig a pénzügyi rendszer egyfajta vezetékrendszereként gondoskodnak a pénz és a pénzügyi eszközök biztonságos áramlásáról.