content here is the anonymously transparent proxied version of ecb.europa.eu   X
Keresési lehetőségek
Home Média Kisokos Kutatás, publikációk Statisztika Monetáris politika Az euro Fizetésforgalom, piacok Karrier
Javaslatok
Rendezési szempont

Miért fontos az árak stabilitása?

A jegybank az árak stabil szinten tartásával tud leginkább hozzájárulni az emberek egyéni jólétéhez

Az EKB legfontosabb feladata az árstabilitás fenntartása. A jegybank így tud leginkább hozzájárulni az emberek egyéni jólétéhez.

Az árstabilitás biztosításakor gondoskodni kell róla, hogy az árak ne emelkedjenek jelentős mértékben (infláció), ugyanakkor az is kerülendő, hogy az árak huzamosabb ideig csökkenjenek (defláció). A hosszú ideig elhúzódó túlzott mértékű infláció vagy defláció negatív hatást fejt ki a gazdaságra. Ezzel szemben az árstabilitás hozzájárul a gazdasági növekedéshez, a munkahelyek biztonságához, valamint ahhoz, hogy az emberek bízhassanak abban, hogy a zsebükben lévő pénz holnap is körülbelül annyit ér majd, mint ma.

Mi a baj a magas inflációval?

A magas infláció áremelkedési spirál kialakulásához vezethet. Ez csökkenti a lakosság vásárlóerejét, vagyis az emberek kevesebb dolgot tudnak megvenni a pénzükért.

Ha sok olyan cikk ára emelkedik, amelyet a lakosság vásárolni szokott, az emberek vásárlóereje csökken, más szóval a pénzük – a jövedelmük és megtakarításaik – a korábbinál kevesebb áru vásárlására lesz elegendő. Ez áremelkedési spirál kialakulásához vezethet.

E mögött az áll, hogy ha minden drágul, a foglalkoztatottak magasabb fizetést kérnek, a munkáltató pedig valószínűleg megemeli a vállalat által kínált termékek árait, hogy finanszírozni tudja a fizetésemelést. Ha ez sok cégnél történik így, számos termék ára tovább emelkedik, és a spirál egyre csak ismétlődik.

Mindez megnehezíti a lakosság és a cégek számára a megtakarítások és beruházások tervezését. A gyors értékvesztés miatt megrendülhet az embereknek a fizetőeszközbe vetett bizalma. A fentiek csak kiragadott példák a magas infláció kedvezőtlen mellékhatásaira.

Miért jelent problémát az elhúzódó defláció?

Az elhúzódó defláció árcsökkenési spirált alakíthat ki. Ez kedvezőtlen hatással lehet a vállalatokra, a lakosságra és a kormányzati kiadásokra.

A csökkenő ár a fogyasztó szemszögéből minden bizonnyal örvendetes jelenség, a folyamatos és széleskörű, a gazdaság egészére kiterjedő, nem a termelési folyamatok javulásának köszönhető árcsökkenés azonban problémát jelent, mivel árcsökkenési spirált alakíthat ki.

Ha például valaki kiszemelt magának egy új kanapét, de tudja, hogy ha még vár egy kicsit, akkor lejjebb megy az ára, valószínűleg várni is fog. Ha mindenki hasonlóan viselkedik, azt megsínylik az üzleti vállalkozások, mivel nem tudják eladni a termékeiket. Előfordulhat, hogy a visszaeső kereslet hatására csökkenteniük kell vagy be kell fagyasztaniuk a munkabéreket, sőt akár elbocsátásokra is sor kerülhet, ami fokozza a munkanélküliséget.

A defláció negatív következményeit mindenki megérzi

A gazdaság a lakosság és a vállalkozások kiadásainak és beruházásainak visszafogásával párhuzamosan lassulni kezd. Az esetleges adósságok, például jelzáloghitelek visszafizetése is megnehezülhet, mivel összegük nem csökken, viszont a jövedelmek zsugorodhatnak.

A fentiek az államháztartásra is érvényesek. A jövedelmek és kiadások csökkenésével párhuzamosan esnek az adóbevételek, az államadósságot viszont továbbra is vissza kell fizetni. Így pedig lehet, hogy le kell faragni például az infrastrukturális és egészségügyi közkiadásokból. A defláció negatív következményeit tehát mindenki megérzi.

Az árstabilitás számszerűsítése

Az árstabilitás az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében az EKB elsődleges célja, és az EKB kialakította a mennyiségi meghatározását. Az EKB célja a harmonizált fogyasztóiár-indexszel (HICP) mért, „középtávon 2% alatti, ám ahhoz közeli” éves inflációs ütem biztosítása.

Ezzel a mércével mérhető az EKB teljesítménye, átlátható az EKB tevékenysége, így jobban tervezhetünk, hiszen ismerjük, hogy milyen átlagos ármozgásra lehet számítani az euroövezetben az idő előrehaladtával.

Az EKB árstabilitási célja az egész euroövezetre vonatkozik. Középtávú szemléletben figyeli az inflációs ráta időbeni változását, nem foglalkozva a rövid távú csúcs- és mélypontokkal, mivel azok idővel kiegyenlítődnek, és nem befolyásolhatók a monetáris politika eszközeivel.

Miért pont 2% alatti, ám ahhoz közeli szint a cél?

Miért céloz meg az EKB középtávon 2% alatti, ám ahhoz közeli inflációt 0% vagy 1% helyett? Ennek okai a következők:

Mérési puffer

Figyelembe veszi, hogy az inflációs adatokat kissé felülbecsülhetik.

Biztonsági sáv

Biztonsági sávot nyújt a potenciális deflációs kockázat ellen.

Országok közötti különbségek

Lehetővé teszi, hogy az infláció eltérő mértékű legyen az euroövezet különböző országaiban.

Részletesebben:

Mérési puffer

A (HICP mutató szerinti) inflációs adatokat a mérési módszerből adódóan kissé felülbecsülhetik. Ez például akkor fordulhat elő, ha az index számításához alkalmazott árukosárban szereplő valamely cikk ára azért emelkedik, mert javult a minősége, például autó esetében jobb biztonságtechnikai jellemzői vannak, mint egy korábbi modellnek. Ha az infláció számítása során nem teljes mértékben veszik tekintetbe azt, hogy az árváltozást a termékminőség javulása okozza, a valósnál magasabb inflációt állapíthatnak meg.

Biztonsági sáv

A 2% alatti, ám ahhoz közeli infláció biztonsági sávot biztosít a potenciális deflációs kockázattal szemben. Defláció esetén a hagyományos monetáris politikai eszköztárnak (azaz az irányadó kamat módosításának) megvannak a korlátai: egy bizonyos szint alatt már nincs értelme, hogy a központi bank tovább csökkentse a kamatokat. Ráadásul még a szabályozott infláció is jellemzően egy átlagos érték körül ingadozik. Így ha a jegybank hagy a nulla fölött puffert, ritkábban kell rendkívüli intézkedéshez, például mennyiségi lazításhoz vagy hosszabb lejáratú refinanszírozási művelethez folyamodnia.

Különbségek az euroövezeti országok között

Az EKB az egész euroövezet árstabilitásának fenntartásáról gondoskodik. A 2% alatti, ám ahhoz közeli cél teret enged az inflációs ráta euroövezeti országok közötti eltéréseinek, amelyek ideális esetben az átlagot tekintve idővel kiegyenlítődnek. A nulla fölötti cél révén megelőzhető, hogy egyes országok vagy régiók túlságosan alacsony, sőt akár negatív inflációval legyenek kénytelenek együtt élni, hogy ellensúlyozzák azokat az országokat, amelyeket esetleg magasabb infláció jellemez.