Keresési lehetőségek
Kezdőlap Média Kisokos Kutatás és publikációk Statisztika Monetáris politika Az €uro Fizetésforgalom és piacok Karrier
Javaslatok
Rendezési szempont
SAJTÓKÖZLEMÉNY

Az eurorendszer biztosítékrendszere: a nem piacosított eszközök felvétele az Egységes listára

2005. július 22.

Az Európai Központi Bank (EKB) Kormányzótanácsa 2004-ben ún. Egységes lista fokozatos bevezetését hagyta jóvá az eurorendszer biztosítékrendszerében. Az Egységes lista az elfogadható fedezetek jelenlegi kétszintű rendszerét váltja fel (lásd a 2004. május 10-i sajtóközleményt).

Első lépésben a Kormányzótanács úgy határozott, hogy korábban nem elfogadhatónak minősülő eszközök új kategóriáját veszi fel az eurorendszer biztosítékrendszerébe (mégpedig a Tízek csoportjának az Európai Gazdasági Térségen kívüli tagországaiban működő intézmények által kibocsátott, euróban denominált adósságinstrumentumokat). Az előkészületi munka lezárultával, 2005. július 1-jén a Tízek csoportjának Európai Gazdasági Térségen kívüli tagországaiban kibocsátott adósságinstrumentumok egy csoportja felkerült az EKB weboldalán közzétett elfogadható eszközök listájára. Ezenkívül a Kormányzótanács módosította a fedezetül használható eszközök esetében elfogadott nem szabályozott piacok listáját is (lásd még a 2005. május 30-i sajtóközleményt).

Második lépésként a Kormányzótanács jóváhagyta, hogy az összes euroövezeti országból származó nem piacosított eszköz felkerüljön az elfogadható fedezetek egységes listájára. A rendszer a bankhitelre és a nem piacosított, lakossági, jelzálog alapú adósságinstrumentumokra (NRMD-k) vonatkozik (lásd még a 2004. augusztus 5-i sajtóközleményt). A rendszer fő vonásait az alábbiakban mutatjuk be.

A nem piacosított eszközökre érvényes elfogadhatósági feltételek részletes leírását, valamint „A monetáris politika végrehajtása az euroövezetben: az eurorendszer monetáris politikai eszközeinek és eljárásainak általános dokumentációja” (az „Általános dokumentáció”) című dokumentum átdolgozott kiadását a későbbiekben bocsátjuk rendelkezésre.

BANKHITELEK

A Kormányzótanács 2005. február 18-án közzétett döntésének értelmében (lásd a „Kormányzótanács egyéb döntései” című ugyanaznapi publikációt), a bankhitelek a következő időrendben kerülnek fel az Egységes listára:

  • A bankhitelek 2007. január 1-ji hatállyal az összes euroövezeti országban felhasználhatók lesznek az eurorendszer hitelműveleteinek fedezeteként, ahogy bevezetésre kerülnek a közös elfogadhatósági feltételek és az eurorendszer hitelminősítő rendszere (Eurosystem credit assessment framework – ECAF);
  • 2007. január 1. és 2011. december 31. között közbülső rendszer lesz érvényben, amely lehetővé teszi az egyes eurorendszerbeli nemzeti központi bankoknak, hogy kiválasszák a fedezetként elfogadható hitelek alsó küszöbértékét, és hogy eldöntsék, alkalmaznak-e kezelési költséget.
  • 2012. január 1-jétől egységesített rendszer lép életbe, amelynek keretében a fedezetként használt hitel minimális összegét egységesen 500 000 euróban szabják meg.

1.1. Elfogadhatósági feltételek

2007. január 1-jétől a következő elfogadhatósági feltételek lesznek érvényben:

Fedezetként elfogadható hitel: valamely elfogadható adósnak (lásd alább) az eurorendszer partnerkörével szemben fennálló olyan tartozása, amely megfelel az alább meghatározott valamennyi elfogadhatósági feltételnek. A bankhitelre vonatkozó elfogadhatósági feltételek a konzorciális hitelekre is érvényesek. Felhasználhatók továbbá az „amortizálódó” bankhitelek (ahol a tőke- és a kamattörlesztés előre megállapított ütem szerint történik). Nem alkalmasak ugyanakkor a fel nem használt hitelkeretek (pl. az igénybe nem vett rulírozó hitelek), a folyószámlahitelek és a hitellevelek (amelyek engedélyezik ugyan a hitel felhasználását, de szigorú értelemben nem bankhitelek). Szintén nem használhatók fel azok a bankhitelek, amelyek által a tőkéhez és/vagy kamathoz biztosított jogok alá vannak rendelve az egyéb bankhitelek vagy az ugyanazon kibocsátótól származó adósságinstrumentumok tulajdonosai jogainak.[1]

Elfogadható adós: e kategóriába a nem pénzügyi vállalatok és az államháztartás tartozik.[2] A garanciavállalóknak és az elfogadható garanciáknak a fedezetként elfogadható piacosított adósságinstrumentumokra vonatkozó rendszer feltételeinek kell megfelelniük.[3]

Minimális hitelösszeg: 2007-től 2012-ig minden egyes NKB egy saját maga által kiválasztott küszöbértéket alkalmaz. 2012-től viszont egységesen egy 500 000 eurós minimális hitelösszeg kerül bevezetésre.

Az adós hitelképessége: csak pénzügyileg stabil adós számít elfogadhatónak. A stabil pénzügyi helyzetet az ECAF keretében vizsgálják majd (lásd az 1.3. bekezdést alább).

A denomináció pénzneme: csak az euróban denominált bankhitelek számítanak elfogadhatónak.

A lejárati idő alsó és felső határa: nincs.[4]

A hitel-megállapodást szabályozó törvény: a hitel-megállapodásra az adott euroövezeti tagország törvényeit kell alkalmazni.

Az adós/garanciavállaló székhelye: valamelyik euroövezeti tagország.

1.2. További jogi követelmények

Az egyes euroövezetbeli tagországok eltérő jogi követelmények felállításával biztosítják a bankhitelre mint fedezetre vonatkozó érvényes kielégítési jog létrehozását valamint, hogy a kölcsönöket könnyen realizálni lehessen a partner nem teljesítése esetén. Ezek a követelmények az adós értesítésére, a banktitokra, valamint a hitelek mobilizálására és realizálására vonatkoznak. Minthogy a fenti kérdések jogi szabályozását a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek nem egységesen kezelik, a jogi követelmények és az azoknak való megfelelés módja országonként eltérő lehet.

1.3. Az eurorendszer hitelminősítési rendszere (ECAF)

Az ECAF az elfogadható fedezetek „alacsony hitelkockázatát” előíró eurorendszerbeli módszerek és szabályok gyűjteménye. A rendszer a hitelminőség meghatározásának (CQA) négy forrására támaszkodik, mégpedig a külső hitelminősítő intézményekre (external credit assessment institutions – ECAI), a nemzeti központi bankok belső hitelminősítési rendszerére (internal credit assessment systems – ICAS)[5], a partnerek belső minősítésen alapuló (internal rating-based – IRB) rendszerére (IRB), valamint jóváhagyott harmadik fél által működtetett minősítési rendszerekre (rating tools – RT). A CQA-forrásokat nem rangsorolják.

Az összes CQA-forrásnak a forrástól függő elfogadhatósági feltételeknek kell megfelelnie, amelyek a pontosságnak, összhangnak és összehasonlíthatóságnak az eurorendszer hitelminősítési rendszerében alkalmazott alapelveit hivatottak garantálni a négy forrás viszonylatában, illetve az egyes forrásokon belül. Az eurorendszer a különböző források teljesítményét referenciaértékhez viszonyítva ellenőrzi majd, amivel garantálja, hogy az elfogadható fedezet megfeleljen a minimális hitelképességi standardoknak.

Az eurorendszer a későbbiekben nyilvánosságra hoz majd egy elfogadhatósági feltételeknek megfelelő adósokra vonatkozó hitelminőségi küszöböt, és a nem piacosított eszközök garanciavállalóira érvényes elfogadhatósági szabályokat, valamint azt a teljesítményre vonatkozó összehasonlítási értéket, amelyhez viszonyítva a CQA-forrásokat ellenőrzi. Az eurorendszer szintén közzéteszi a jövőben az elfogadható ECAI-knak, valamint a harmadik fél által használt, elfogadható minősítési rendszereknek és működtetőiknek a listáját.

Minden egyes partnernek meg kell határoznia, melyik választható CQA-forrásra (ECAI, IRB-rendszer, RT vagy ICAS) támaszkodik majd elsődlegesen a fedezetként nyújtott bankhitelek adósainak/garanciavállalóinak vizsgálatában. Ezt követően egy előre meghatározott időtartamon (pl. egy éven) keresztül ehhez a CQA-rendszerhez kell ragaszkodnia. Azoknak az adósoknak/garanciavállalóknak a partner által benyújtott listája, amelyek megfelelnek az elfogadhatósági feltételeknek, szigorúan bizalmas információként kezelendő, a lista szereplői csak az eurorendszer és a partner előtt ismertek.

Az ECAF-on belül a bankhitelekre tervezett módszerek és szabályok a nem minősített, piacosított eszközökre is alkalmazandók lesznek.

1.4. Eljárásrend

A bankhitel fedezetként való használatára vonatkozó eljárásokat a nemzeti jogi és működési környezet, valamint a felek által alkalmazott elfogadható hitelek várható volumene alapján alakítják ki.

A közbülső időszak kezdetétől minden NKB olyan megoldásokat alkalmaz majd az egyes országokban, amelyek megfelelnek azoknak a közös szolgáltatási minimumkövetelményeknek, amelyek az eurorendszeren belül a bankhitelek átutalására vonatkozó minimális szolgáltatási szintet biztosítják. A központi bankok levelező banki modellje (correspondent central banking model – CCBM) lehetővé teszi a partnerkör számára, hogy nemzetközi viszonylatban is használja a bankhitelt.

NEM PIACOSÍTOTT, LAKOSSÁGI, JELZÁLOG-ALAPÚ ADÓSSÁGINSTRUMENTUMOK

A nem piacosított, lakossági, jelzálog-alapú adósságinstrumentumok olyan eszközök, amelyek nem teljesen értékpapírosítottak. Ebbe az eszközkategóriába kezdetben csak az ír jelzálog-alapú váltók kerülnek majd be, mivel az Írországban ezekre az eszközökre alkalmazott különleges jogi szabályozást más euroövezeti országban nem lehet könnyen reprodukálni. Az eurorendszer egyelőre nem látja szükségesnek, hogy ezt az írországi eszközkategóriát az összes euroövezeti országban bevezessék, mivel a lakáscélú jelzáloghitelek értékpapírosított formáját sok országban már ma is elfogadják fedezetül lakáscélú, jelzálog-alapú értékpapírok vagy a Pfandbrief-típusú instrumentumok formájában.

  1. [1] Ez a jelenlegi első csoportba tartozó (Tier 1) leírásához hasonló (lásd „Általános dokumentáció”, 6. fejezet, 3. lábjegyzet).

  2. [2] Az ESA95 (Nemzeti Számlák Európai Rendszere 1995) szektorális bontása alapján, az elfogadható adósok a következők: a központi kormányzat, az állami/regionális kormányzat, az önkormányzatok és a nem pénzügyi vállalatok. A nemzetek feletti és a nemzetközi intézmények szintén elfogadható adósnak tekintendők.

  3. [3] Lásd az Általános dokumentáció 6. fejezetét.

  4. [4] A jelenleg alkalmazott rendszer értelmében (lásd az „Általános dokumentáció” 6.2. fejezetét), a nemzeti központi bankok dönthetnek úgy, hogy nem fogadják el azokat a bankhiteleket, amelyek esedékessége megelőzi annak a monetáris politikai műveletnek a lejáratát, amelyhez az adott hitelt fedezeti eszközként használják.

  5. [5] Csak Németországban, Spanyolországban, Franciaországban és Ausztriában választható.

KAPCSOLAT

Európai Központi Bank

Kommunikációs Főigazgatóság

A sokszorosítás a forrás megnevezésével engedélyezett.

Médiakapcsolatok