13.4.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 120/2

(1)

Az Európai Központi Bank (EKB) felelős az egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) hatékony és következetes működéséért. Felügyeli a rendszer működését valamennyi részt vevő tagállamban a magas színvonalú felügyelet következetes alkalmazásának biztosítása és a felügyeleti eredmények következetességének biztosítása érdekében.

(2)

Az EKB-nak biztosítania kell a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelmények következetes alkalmazását a részt vevő tagállamokban, az 1024/2013/EU rendelet és a 468/2014/EU európai központi banki rendelet (EKB/2014/17) (2) alapján.

(3)

Az EKB – mint az 1024/2013/EU rendelet alapján a jelentősnek minősülő hitelintézetek tekintetében erre hatáskörrel rendelkező hatóság – több választási lehetőséget és mérlegelési jogkört gyakorolt, amelyeket az (EU) 2016/445 európai központi banki rendelet (EKB/2016/4) (3) tartalmaz. Ezenkívül az uniós jogszabályokban biztosított választási lehetőségekről és mérlegelési jogkörökről szóló, 2016. novemberi útmutatójában (a továbbiakban: EKB-útmutató) az EKB egyes további választási lehetőségeknek az 1024/2013/EU rendelet 6. cikkének (4) bekezdése, valamint a 468/2014/EU rendelet IV. része és 147. cikkének (1) bekezdése alapján jelentősnek minősülő hitelintézetek kérelmeinek egyedi értékelését követő eseti alapon történő gyakorlására vonatkozó közös előírásokat határoz meg.

(4)

Az illetékes nemzeti hatóságok között a választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök egyedi gyakorlásának vizsgálata során követendő közös felügyeleti megközelítés előmozdítása érdekében az EKB az 1024/2013/EU rendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján ajánlást fogadhat el a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények kérelmeinek értékelése során alkalmazandó előírásokról.

(5)

A választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök egyedi gyakorlására vonatkozó közös előírások egyrészt az SSM-en belül a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények felügyelete terén a következetesség, eredményesség és átláthatóság előmozdítása, és másrészt szükség esetén a jelentős és kevésbé jelentősnek minősülő intézmények közötti egyenlő bánásmód, valamint a részt vevő tagállamokban az összes hitelintézet számára egyenlő versenyfeltételek előmozdítása érdekében szükséges. Ugyanakkor figyelembe kell venni az arányosság elvét és a felügyelt hitelintézetek jogos elvárásait.

(6)

Ennek érdekében az EKB azonosított néhány olyan választási lehetőséget és mérlegelési jogkört az EKB-útmutatóban szereplők között, amelyeket helyénvaló lenne azonos módon gyakorolni a jelentős és a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények esetében. Az EKB emellett azonosított néhány további választási lehetőséget és mérlegelési jogkört, ezek között az 575/2013/EU rendelet 380. cikkében és 420. cikkének (2) bekezdésében előírt két általános jellegű választási lehetőséget, illetve mérlegelési jogkört, amelyek gyakorlására vonatkozóan különleges megközelítést javasol a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények esetében.

(7)

Az összevont alapú felügyelethez és a prudenciális követelményektől való eltekintéshez kapcsolódó választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök tekintetében az EKB-útmutató II. szakaszának 1. fejezetében szereplő ajánlásokkal összhangban az illetékes nemzeti hatóságok számára ajánlott, hogy az ilyen mentesítések egyedi megadása során körültekintő megközelítést kövessenek. A határokon átnyúló szintű likviditási mentesítéseket illetően az EKB különleges megközelítést ajánl a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények esetében, tekintettel arra, hogy nem minden, az EKB-útmutatóban a kérelmek értékelésére vonatkozóan szereplő előírás releváns ezen intézmények esetében.

(8)

Az SSM egészében következetes és prudens megközelítést kell követni az EKB-útmutató II. szakaszának 2. és 3. fejezetében foglalt, a szavatoló tőkéhez és a tőkekövetelményekhez kapcsolódó választási lehetőségeket és mérlegelési jogköröket illetően, mivel e felügyeleti határozatok hatással vannak a rendelkezésre álló szavatoló tőkére és annak minőségére. Ugyanez vonatkozik a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra és járulékos tőkeinstrumentumokra vagy kisebbségi részesedésekre, amelyek bizonyos feltételek mellett beszámíthatók a figyelembe vehető szavatoló tőkébe. Továbbá az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében az SSM-ben valamennyi hitelintézetre következetesen kell alkalmazni a sztenderd módszert, a belső minősítésen alapuló módszert, a belső modell módszerét és a belső modell megközelítést a szavatolótőke-követelmények kiszámítására. Szintén e célból az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) a csoporton belüli kitettségekhez kapcsolódó szavatolótőke-követelmények kiszámítása céljából nulla százalékos kockázati súly alkalmazásának megengedését illetően rögzített követelményeknek való megfelelés értékelésének közös előírásokon kell alapulnia. Az EKB ugyanakkor azonosított néhány olyan, a szavatoló tőkéhez és a tőkekövetelményekhez kapcsolódó választási lehetőséget és mérlegelési jogkört, amelyek tekintetében a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények esetében különleges megközelítésre van szükség.

(9)

Az intézményvédelmi rendszert kialakított intézményekre vonatkozó választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök esetében ajánlott a prudenciális mentesítés iránti kérelmek értékelésére vonatkozóan az EKB-útmutató II. szakaszának 4. fejezetében foglaltak szerinti közös előírások alkalmazása a következetes felügyelet elérése érdekében, tekintettel arra, hogy az intézményvédelmi rendszerek tipikusan jelentős és kevésbé jelentősnek minősülő intézményeket is magukban foglalnak. Ugyanakkor az 575/2013/EU rendelet 49. cikkének (3) bekezdése szerinti, intézményvédelmi rendszerekhez tartozó intézményekben fennálló részesedések tekintetében különleges megközelítés ajánlott a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények esetében, ezen intézmények adminisztratív terheinek lehetőség szerinti csökkentése érdekében.

(10)

A nagykockázat-vállalási követelményeknek való megfelelést illetően az EKB-útmutató II. szakaszának 5. fejezetében a jelentős intézmények tekintetében bemutatott megközelítést a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények esetében is követni kell az SSM valamennyi hitelintézete tekintetében a nagykockázat-vállalások prudens kezelésének ösztönzése érdekében, a koncentrációs kockázatok megfelelő kezelése és korlátozása céljából.

(11)

Az EKB a likviditási követelményekhez kapcsolódó választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök tekintetében az EKB-útmutató II. szakaszának 6. fejezetében foglaltak szerinti következetes és körültekintő megközelítést javasol, mivel e választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök hatással vannak a likviditásfedezeti rátára vonatkozó követelmények kiszámítására, például egyes beáramlások és kiáramlások kezelésének meghatározása révén. A mérlegen kívüli, kereskedelemfinanszírozással kapcsolatos termékekhez kapcsolódó kiáramlási arányokat illetően az illetékes nemzeti hatóságok alkalmazhatnak 5 % alatti kiáramlási arányt, amennyiben az alkalmazandó kiáramlási arány statisztikai bizonyítékok alapján került kalibrálásra.

(12)

A 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) 21. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetekre vonatkozó mentesítés gyakorlását illetően az EKB-útmutató II. szakaszának 8. fejezetében szereplő megközelítés ajánlott a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények esetében az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében.

(13)

Az irányítási rendszerekhez és a prudenciális felügyelethez kapcsolódó választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök tekintetében az EKB-útmutató II. szakaszának 11. fejezetében foglaltak szerinti, körültekintő és következetes megközelítés ajánlott annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi hitelintézetre megfelelő irányítási követelmények vonatkozzanak. Ugyanakkor az arányosság elvére figyelemmel különleges megközelítés indokolt a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények esetében a kockázati és az audit bizottság összevonását illetően.

(14)

Ez az ajánlás kiterjed továbbá a hatóságok közötti együttműködéshez kapcsolódó választási lehetőségekre és mérlegelési jogkörökre, mivel biztosítani kell az SSM-en belüli zökkenőmentes együttműködést.

(15)

A 2013/36/EU irányelv 115. cikkének (2) bekezdése szerinti, a részt nem vevő tagállamokban található hitelintézetek felügyeletéről szóló kétoldalú megállapodásokat illetően különleges megközelítésre van szükség a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények esetében, mivel ez a választási lehetőség az engedélyezésért felelős illetékes hatóság számára áll rendelkezésre. Az 1024/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja, valamint 9. cikke értelmében az SSM-en belül az EKB kizárólagos hatáskörébe tartozik a hitelintézetek engedélyeinek kiadása és ezen engedélyek visszavonása, ezért az EKIB-nak szerepet kell játszania a részt nem vevő tagállamokban található hitelintézetek felügyeletéről szóló kétoldalú megállapodások kialakításában,

2.1.

Az illetékes nemzeti hatóságnak engedélyeznie kell a hitelintézet számára, hogy egy adott központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségei és garanciaalap-hozzájárulásai viszonylatában az 575/2013/EU rendelet 310. cikkében foglalt eljárást alkalmazza, amennyiben az adott központi szerződő fél az 575/2013/EU rendelet 311. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint értesítette a hitelintézetet, hogy a továbbiakban nem számítja ki a KCCP (feltételezett tőke) értékét.

2.2.

A 2.1. pont alkalmazásában azon indokok megalapozottságának vizsgálata során, amelyekre hivatkozással a központi szerződő fél felhagyott a KCCP (feltételezett tőke) számításával, az illetékes nemzeti hatóságoknak alkalmazniuk kell az EKB által az ugyanazon központi szerződő fél tekintetében az indokok ellenőrzését követően levont következtetéseket.

3.1.

Amennyiben az 575/2013/EU rendelet 380. cikke értelmében vett rendszerszintű zavar következik be, amelyet az EKB nyilvános nyilatkozata erősít meg, mindaddig, amíg az EKB nyilvános nyilatkozatot nem ad ki arról, hogy az abban megjelölt helyzet rendeződött, az EKB-nak értékelnie kell ezt a zavart és az illetékes nemzeti hatóságoknak alkalmazniuk kell az EKB értékelésének következtetéseit és gyakorolniuk kell az 575/2013/EU rendelet 380. cikkében szereplő választási lehetőséget. Ebben az esetben:

3.2.

Amennyiben egy illetékes nemzeti hatóság az 575/2013/EU rendelet 380. cikke értelmében vett rendszerszintű zavar bekövetkezését megerősítő nyilvános nyilatkozat közzétételét tervezi, az ilyen nyilatkozat közzététele előtt egyeztetnie kell erről az EKB-val.

1.1.

A szavatolótőke-instrumentumok állománya le nem vonásának engedélyezése iránti kérelem esetén az illetékes nemzeti hatóságoknak a EKB-útmutató II. szakasza 4. fejezetének 4. pontjában rögzített előírásokat kell alkalmazniuk annak értékeléséhez, hogy az 575/2013/EU rendelet 49. cikke (3) bekezdésében foglalt valamennyi feltétele teljesül-e.

1.2.

Az illetékes nemzeti hatóság engedélyezheti egy intézményvédelmi rendszer részére, hogy a rendszerhez tartozó valamennyi kevésbé jelentősnek minősülő intézmény nevében az 575/2013/EU rendelet 49. cikkének (3) bekezdése szerinti engedély iránti kérelmet nyújtson be. Ebben az esetben az illetékes nemzeti hatóság az 575/2013/EU rendelet 49. cikke (3) bekezdése szerinti engedélyező határozatot hozhat, amely a kérelemben felsorolt valamennyi kevésbé jelentősnek minősülő intézményre alkalmazandó.

1.1.

Az (EU) 2016/445 rendelet 11. cikkével összhangban az illetékes nemzeti hatóságoknak az 575/2013/EU rendelet 429. cikkében és I. mellékletében említett, mérlegen kívüli, kereskedelemfinanszírozással kapcsolatos termékekre vonatkozóan 5 %-os likviditáskiáramlási arányt kell meghatározniuk, amelyet a hitelintézeteknek a likviditáskiáramlások értékelése során kell alkalmazniuk. Az illetékes nemzeti hatóságnak elő kell írnia a hitelintézetek számára, hogy a megfelelő kiáramlásokat a 680/2014/EU bizottsági végrehajtási rendeletnek (7) megfelelően jelentsék számára.

1.2.

Az 1.1. ponttól eltérően az illetékes nemzeti hatóság statisztikai bizonyítékok alapján meghatározhat 5 % alatti kiáramlási arányt az érintett tagállamokban székhellyel rendelkező kevésbé jelentősnek minősülő intézményekre vonatkozóan.

1.1.

Azon kevésbé jelentősnek minősülő intézmények (azon hitelintézeteket is beleértve, amelyek a csoport leányvállalatai) tekintetében, amelyek nem minősülnek jelentősnek a 2013/36/EU irányelv 76. cikke (3) bekezdésének értelmében, az illetékes nemzeti hatóságoknak gyakorolniuk kell a közös kockázati és audit bizottság engedélyezésére vonatkozó választási lehetőséget.

1.2.

Az illetékes nemzeti hatóságoknak a 2013/36/EU irányelv 76. cikke (3) bekezdésének értelmében vett, a hitelintézet méreténél, belső szervezeténél, valamint tevékenységének jellegénél, nagyságrendjénél és összetettségénél fogva megállapítható jelentős jellege értékelését az EKB-útmutató II. szakasza 11. fejezetének 3. pontjában szereplő értékelési előírásoknak megfelelően kell elvégezniük.

1.3.

Amennyiben a 2013/36/EU irányelvet átültető nemzeti jog már rendelkezik az EKB-útmutató II. szakasza 11. fejezetének 3. pontjában szereplő előírásoktól eltérő kritériumokról, úgy az illetékes nemzeti hatóságoknak a nemzeti jogban rögzített kritériumokat kell alkalmazniuk.

2.1.

Tekintettel az EKB-nak az SSM-en belül a hitelintézetek induláskori engedélyezésére vonatkozó hatáskörére, valamint az illetékes nemzeti hatóságoknak a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények prudenciális felügyeletére vonatkozó hatáskörére, az illetékes nemzeti hatóságoknak be kell jelenteniük az EKB-nak az arra irányuló szándékukat, ha a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények közvetlen felügyeletére vonatkozó hatáskörüket át kívánják ruházni arra az illetékes hatóságra, amely a kevésbé jelentősnek minősülő intézmény anyavállalatát engedélyezte és felügyeli, illetve, hogy a más tagállamban engedélyezett leányvállalat hitelintézet felügyeletét átvállalják. Az EKB mint a hitelintézetek engedélyezésére hatáskörrel rendelkező hatóság, az érintett illetékes nemzeti hatósággal együtt, a részt vevő tagállamokban az anyavállalat vagy leányvállalat jelenlegi felügyeletére hatáskörrel rendelkező illetékes nemzeti hatóság nevében együtt fog működni a felügyeleti hatáskör átruházására vagy átvállalására irányuló kétoldalú megállapodás létrehozásában.

2.2.

A 2.1. pont a következő esetekre alkalmazandó: