14.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 337/1

1.

Az EKB üdvözli a rendelettervezettel a hitelminősítő intézetek szabályozási keretének különösen a következő célokból történő erősítésére bevezetett intézkedéseket: a) a hitelminősítő intézetek nyilvántartása és felügyelete tekintetében átfogó hatáskörök telepítése az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságra („ESMA”); és b) fokozott átláthatóság és verseny bevezetése a strukturált pénzügyi eszközök minősítésének piacán. Az EKB nagyra értékeli, hogy a 1060/2009/EK rendelet (2) beilleszt számos, korábban a következőkkel kapcsolatban tett észrevételt: a) az eurorendszer részéről a hitelminősítő intézetekről szóló irányelv/rendelet tervezetéről folytatott nyilvános bizottsági konzultációra tett észrevételek (3); és b) a hitelminősítő intézetekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet iránti javaslatról szóló, 2009. április 21-i CON/2009/38 EKB vélemény (4).

2.

Amint az az eurorendszer 2008. évi észrevételében (5) szerepel, a hitelminősítő intézet felügyeletével kapcsolatos, „egyetlen jogalany” megközelítés a koordináció és az egyenlő versenyfeltételek biztosításának szemszögéből a felosztott felügyelettel szemben előnyben részesül. Ebben az összefüggésben az EKB üdvözli számos, a hitelminősítő intézetek nyilvántartásával és felügyeletével kapcsolatos feladat ESMA-ra történő telepítését. Az EKB értelmezése szerint a szabályozási keret megőrzi a nemzeti felügyeleti hatóságoknak a hitelminősítő intézetek hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozott szöveg)) (6) 81– 83. cikke alapján külső hitelminősítő intézetként történő elismeréséhez való jogát.

3.

Az EKB általánosságban – a következő további észrevételekre is figyelemmel – támogatja a 1060/2009/EK rendelet (7) javasolt új 8a. és 8b. cikkében meghatározott átláthatósági szabályozást, amely megköveteli a strukturált pénzügyi eszközök kibocsátóitól, hogy engedjenek hozzáférést az általuk kijelölt és egyes más hitelminősítő intézeteknek szolgáltatott információkhoz. A hozzáférhetővé tételre vonatkozó ilyen követelmények bevezetésének célja a strukturált pénzügyi eszközök minősítési folyamata színvonalának és átláthatóságának a növelése, és ez egyben hozzájárulhat a hitelminősítő intézetek közötti verseny élénkítéséhez is. Továbbá az új követelmények bizonyos fokig azonosak az USA értékpapír- és tőzsdebizottsága (Securities and Exchange Commission, „SEC”) által 2010 júniusa óta alkalmazott szabályokkal (8). Az EU és az USA szabályozási kerete közötti konvergencia – amikor ez lehetséges – az egyenlő versenyfeltételek fontos vonatkozásának minősül.

Az EKB azonban rá kíván mutatni az új tájékoztatási követelmények végrehajtásával kapcsolatos egyes lehetséges aggályokra. Először is, a javasolt előírások alapján az adott esetben a hitelminősítés kibocsátására kijelölt hitelminősítő intézet más jogosult hitelminősítő intézetek (nem kijelölt hitelminősítő intézetek) részéről várhatóan nagyobb versennyel szembesül. Konkrétabban: a nem kijelölt hitelminősítő intézeteknek egyszerűbb lehet nem kezdeményezett hitelminősítést kiadni, mivel hozzáférést kapnak a kibocsátó által a kijelölt hitelminősítő intézetnek nyújtott információkhoz. Azonban a nem kijelölt hitelminősítő intézetek piacra lépése tekintetében jelentős akadályokat jelenthetnek a következők: a) a kibocsátó információihoz való hozzáférésre vonatkozó jogszabályi jogosultsági követelmények; és b) a kibocsátóval fennálló hosszú távú kapcsolata eredményeként a kijelölt hitelminősítő intézet számára rendelkezésre álló, nem hivatalos ismeretek. A SEC által bevezetett átláthatósági szabályokkal kapcsolatos tapasztalatok valójában még nem erősítették meg meggyőzően, hogy az ilyen szabályoknak jelentős hatásuk lenne – különösen a nem kezdeményezett hitelminősítések számának növelésével – a hitelminősítő intézetek gyakorlatára. Másodszor, a több hitelminősítés beszerzésének lehetősége lehetővé teheti a kibocsátók számára, hogy a legkedvezőbbet válasszák („rating shopping”), amely a legvonzóbb minősítés megadásáért a hitelminősítő intézetek közötti versengéshez vezethet. Ez hátrányos hatással lehet a kiadott minősítés színvonalára. Harmadszor, magának a kibocsátónak a helyzetét szintén meg kell majd vizsgálni, figyelembe véve a következő elemeket: a) a nem kijelölt hitelminősítő intézetek információhoz való hozzáférésének lehetővé tételével kapcsolatos terhek; és b) védelem a nem kijelölt hitelminősítő intézetek által kapott információkkal való bármely eseteges visszaélésekkel szemben.

Az EKB úgy érti, hogy a javasolt új 8a. és 8b. cikkben meghatározott átláthatósági előírások széles körű támogatást kaptak a rendelettervezet előkészítő munkálatai során (9). Ennélfogva az EKB csak kisebb módosításokat javasol (10). Ugyanakkor az EKB azt ajánlja, hogy az ESMA a rendelettervezet végrehajtásával kapcsolatban szorosan kövesse nyomon a fent említett területek fejleményeit azért, hogy a Bizottság a szerzett tapasztalatokra figyelemmel megfelelő kiigazításokat terjeszthessen elő (11).

4.

Továbbá az EKB elvárja, hogy a rendelettervezet által bevezetett szabályokkal szerzett tapasztalatok alapján a hitelminősítés kiadásához kapcsolódó, messzebbre menő átláthatósági előírásokkal kapcsolatos munkát a Bizottság végezze el. A kívánt hatás elérése céljából az átláthatósági előírásoknak egyensúlyt kell teremteniük egyrészt a hitelminősítő intézetek számára kényes információt nyújtó kibocsátók üzleti érdekei, másrészt pedig a központi bankok, felügyelők és más érdekeltek azon információkhoz való szélesebb körű hozzáférésre vonatkozó igénye között, amelyek lehetővé teszik a hitelminősítő intézetek teljesítményének független értékelését. Valamennyi fent említett elem különös jelentőséggel bír az értékpapírosítási piacon. E tekintetben az eurorendszer célja, hogy hozzáférjen – biztosítékértékelési keretrendszerének részeként – olyan kölcsönönkénti információkhoz, amelyek lehetővé teszik az értékpapírosított eszközök folyamatos kockázatelemzését.

5.

A rendelettervezet előírja, hogy minden egyes kijelölt hitelminősítő intézet adjon hozzáférést versenytársainak az általa minősített strukturált pénzügyi eszközöket tartalmazó jegyzékhez, az arra a honlapra mutató linkkel együtt, amelyen a kibocsátó a hitelminősítések elkészítése során felhasznált információkat tárolja. A nem kijelölt hitelminősítő intézetek hozzáférhetnek ezen információkhoz, amennyiben: a) a kérelem időpontjában már megfelelő rendszerekkel és szervezeti struktúrával rendelkeznek az ilyen információk bizalmas jellegének védelméhez; és b) az információkhoz való hozzáférést követően éves szinten azon strukturált pénzügyi eszközök legalább 10 %-ára minősítést adnak ki, amelyek esetében hozzáférést kértek az információkhoz (12). Az EKB azt ajánlja, hogy a rendelettervezet először is világosabban határozza meg az e kritériumoknak való megfelelés ESMA általi ellenőrzésének módját, másodszor a második kritériumnak való megfelelés ellenőrzéséhez alkalmazott számítási módszert (13), valamint harmadszor azokat a helyzetet, amelyekben a második kritériumnak megfelelés hiánya szankció kiszabásához vezethet (14).

6.

Az EKB továbbá a 3. pontban meghatározott kérdések megoldására tekintettel a következő javaslatokat teszi.

Először is a hitelminősítő intézetektől meg kell követelni, hogy hathavonta jelentsék az ESMA-nak az azon hitelminősítések számára vonatkozó adatokat, amelyeket egy adott időszakban bocsátottak ki, a következő bontásban: a) a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik személy által kért hitelminősítések; és b) a nem kezdeményezett hitelminősítések, az ilyen nem kezdeményezett hitelminősítések arányát feltüntető adatokkal együtt, a megfelelő kijelölt hitelminősítő intézet által kiadott releváns hitelminősítésnél magasabb, azzal megegyező, illetve annál alacsonyabb minősítés szerinti bontásban. E jelentést a hitelminősítő intézetek által az ESMA-nak küldött időszakos közzétételbe kell foglalni (15).

Másodszor, az ESMA-t meg kell bízni a javasolt új 8a. és 8b. cikkek végrehajtásának a következők megállapítása céljából történő nyomon követésével: a) e rendelkezéseknek a kiadott hitelminősítések mennyiségére és minőségére gyakorolt hatása, beleértve a nem kezdeményezett hitelminősítéseket is; b) a nem kijelölt hitelminősítő intézetek jogosultsági kritériumainak a piacralépés túlzott korlátainak megelőzése céljából történő módosításának esetleges szükségessége; c) a kibocsátókra rótt terhek; és d) a kibocsátóknak az általuk a nem kijelölt hitelminősítő intézetek számára nyújtott információkkal való visszaélés ellen való védelmének esetleges szükségessége. A javasolt 8a. és 8b. cikkek hatálybalépését követő meghatározott időszakban történő, a Bizottság általi felülvizsgálat alapjaként az ESMA általi jelentés szolgál.

7.

Az EKB megjegyzi, hogy a hitelminősítő intézetek felé követelmény lesz korábbi teljesítményi adataiknak az ESMA által létrehozott központi adatbázisban való közzététele (16). Az EKB ajánlja, hogy ezek az adatok készüljenek összehasonlítható formátumban és legyenek összhangban az Unió statisztikai kereteivel. Lehetőség szerint közös azonosítókat és előírásokat kell használni az adatok összeállításához és tárolásához (pl. szabványosított referenciainformációk, mint például az ISIN kódok felhasználásán keresztül).

8.

Ezen túlmenően – amint az az eurorendszer 2008. évi észrevételében is kiemelésre került – a hitelminősítő intézetek szabályozására vonatozó új keretnek lehetővé kell tennie a felügyelő hatóságok és az eurorendszer közötti együttműködés megfelelő szintjét. Az eurorendszer pénzügyi stabilitási szerepéhez kapcsolódóan élénk érdeklődést tanúsít a hitelminősítések területén. Továbbá a monetáris politikai műveletekkel összefüggésben már bevezetésre került a hitelminősítő intézetek nyomonkövetésének egész eurorendszerre kiterjedő kerete (17). Ezért az EKB nagyra értékeli az információcserére vonatkozó, a 1060/2009/EK rendelet javasolt új 27. cikkében meghatározott előírásokat. Mindazonáltal az EKB ajánlja, hogy e rendelkezés kifejezetten biztosítsa a KBER és az EKB, valamint meghatározott tagállami hatóságok számára a jogszabályi feladataik gyakorlása tekintetében jelentőséggel bíró információkhoz való hozzáférést.