18.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 240/3

2.1.

Az uniós jelzálogpiacokon zajló felelőtlen hitelezéssel kapcsolatban az Európai Bizottság által azonosított kérdések egyike a devizában denominált azon hiteleket érinti, amelyeket a fogyasztók az adott pénznemben azért vettek fel, hogy kihasználják a kínált kamatláb előnyeit, anélkül, hogy megfelelően megértették volna a kapcsolódó devizakockázatot (2).

2.2.

Az EKB 2010. évi Pénzügyi stabilitási jelentésében rámutatott, hogy a közelmúlt pénzügyi válsága kiemelte egyes tagállamokban a devizahitelezés túlsúlyához társuló, potenciális rendszerkockázatokat, és rávilágított annak szükségességére, hogy a kérdést figyelemmel kell kísérni és azzal foglalkozni kell, megelőzendő a devizahitelek további állománynövekedését (3). Az EKB megjegyezte, hogy egyes tagállamokban jelentős kiszolgáltatottságot kelt a fedezettel nem rendelkező adósoknak nyújtott devizahitelek jelentős mennyisége, mivel az ilyen hitelezés a bankrendszer közvetlen árfolyamkitettségét hitelezési kockázattá alakítja és a gazdaságot jelentős makrogazdasági kockázatoknak teszi ki. Emellett a devizaalapú adósság magas szintje korlátozhatja a monetáris politikai műveletek mozgásterét és eredményességét. A devizahitelezéshez társuló e kedvezőtlen mellékhatásokra figyelemmel az EKB megemlítette annak fontosságát, hogy a politikai döntéshozók intézkedéseket hozzanak a devizahitelek bankrendszeren belüli felgyülemlésének megelőzésére (4).

2.3.

Az EKB a fenti összefüggésben rámutatott, hogy a szabályozói és felügyeleti szakpolitikai intézkedéseknek fontos szerepük lehet a devizahitelezésből eredő kockázatok mérséklésében (5). Általános elvként – a devizahitelezés kordába szorítása céljából – az EKB nyomatékosan ösztönzi a politikai döntéshozókat a gazdasági szereplők számára olyan általános működési környezet kialakítására, amely támogatja a prudens és tájékozott hitelezői és hitelfelvevői döntéshozatalt. Ennek része a megalapozott és stabilitásorientált makrogazdasági politika és a pénzügyi jártasság erősítését célzó politika képviselete, illetőleg a megfelelő pénzügyi szabályozás és felügyelet (6). E tekintetben az irányelvtervezet meghatározza a fogyasztóknak abban az esetben nyújtandó információkat, amenynyiben a kölcsönt a kölcsönvevő nemzeti fizetőeszközétől eltérő devizában nyújtják (7). Az EKB megítélése szerint a megadott információknak ki kell terjedniük a fogyasztók devizában denominált hitel esetében fennálló potenciális kockázatainak magyarázatára (8).

3.1.

Az irányelvtervezet értelmében minden tagállamnak megkülönböztetésmentes hozzáférést kell biztosítania minden hitelező számára az adott tagállamban használt adatbázisokhoz (9) a fogyasztók hitelképességének értékelése, valamint annak megfigyelése céljából, hogy a fogyasztó a hitelmegállapodás futamideje során teljesíti-e hitelkötelezettségeit. Az irányelvtervezet értelmében továbbá a Bizottság hatáskört kap az adatbázisokra alkalmazandó egységes hitel-nyilvántartási kritériumok és adatfeldolgozási feltételek meghatározására, beleértve a nyilvántartásba-vételi küszöböket és az ilyen adatbázisok által használt kulcsfogalmak egyeztetett fogalommeghatározásait (10).

3.2.

E vonatkozásokról az EKB – a technikai szövegezési javaslatokon túlmenően (lásd az 1. módosítást) – a Bizottságra történő hatáskörátruházást illetően a következő észrevételeket kívánja tenni.

3.2.1.

Először is az irányelvtervezetben említett adatbázisok körébe tartoznak a magán hitelirodák vagy hitelinformációs ügynökségek által működtetett adatbázisok, valamint a nyilvános hiteljegyzékek, amelyek az adott tagállamokban a fogyasztók hitelképességének értékelésére, valamint annak megfigyelésére szolgálnak, hogy a fogyasztó a hitelmegállapodás futamideje során teljesíti-e hitelkötelezettségeit A központi hitelnyilvántartásokat számos tagállamban a nemzeti központi bankok (NKB-k) vezetik és némelyikük a fenti célokat szolgálja. Az e területen katalizátorként működő EKB (11) támogatja a központi hiteljegyzékek közötti, határokon átnyúló szintű (12) együttműködést és információcserét. A banki és pénzügyi szektor ismételt zavarai kiemelték a központi hiteljegyzékek által a hitelkockázatok hitelintézetek általi figyelemmel kísérésének és eredményes kezelésének a hitelfelvevők eladósodottságára vonatkozó információkhoz való hozzáférésük megengedése révén történő segítésének fontosságát. A központi hiteljegyzékek előnyösek a prudenciális felügyelet ellátása, a pénzügyi rendszer stabilitásához való hozzájárulás központi banki feladata szempontjából és statisztikai célokból is. A központi hiteljegyzékek közötti határokon átnyúló szinergiák fejlesztésének ugyancsak hozzá kell járulnia a hitelezők központi hiteljegyzékekhez való megfelelő hozzáférésének biztosításához.

3.2.2.

Másodszor: az EKB támogatja azt a javasolt megközelítést, hogy a Bizottság a területen érvényesülő szabályok harmonizációjának előmozdítása céljából kapjon átruházott hatáskört az adatbázisokra alkalmazandó egységes hitel-nyilvántartási kritériumok és adatfeldolgozási feltételek meghatározására. Annak biztosítása érdekében, hogy a kiadott adatok harmonizáltak és határokon átnyúló megosztásra alkalmasak legyenek, az adatfeldolgozási feltételekhez és a hitel-nyilvántartási kritériumokhoz az alapattribútumok csoportjának, közös azonosítóknak, illetve az alapul szolgáló koncepciók és adattartalom közös fogalmának meghatározása szükséges. Ezen túlmenően a titoktartási és adatvédelmi kérdések és a nemzeti adatbázisok átjárhatóságához kapcsolódó vonatkozások is megfontolást igényelnek. Az EKB azt is érti, hogy a közös hitel-nyilvántartási kritériumokat minimumelőírásként kell értelmezni, lehetővé téve a magán hitelirodák vagy hitelinformációs ügynökségek, valamint a nyilvános hiteljegyzékek számára – céljaiknak és üzleti modelljüknek megfelelően – e hitelekre vonatkozóan adott esetben további információk gyűjtését.

3.2.3.

Harmadszor az EKB ajánlaná az Európai Bankhatósággal (EBA), az EKB-val és a KBER fenti adatbázisokat működtető központi bankjaival történő szoros együttműködést, figyelemmel az e területen meglévő hatásköreikre és szakértelmükre. Az egységesség és a teljeskörűség érdekében az EKB ajánlaná a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) 9. cikkében említett adatbázisokkal összefüggésben a fogyasztói hitelmegállapodások tekintetében a Bizottság számára egyenértékű átruházott hatáskörök biztosítását. Ha a jogalkotó úgy dönt, hogy nem ad a Bizottságnak átruházott hatásköröket, az EKB a már elvégzett munkára építve (14) ajánlaná a szabályok és gyakorlatok további uniós szintű harmonizációja lehetőségeinek vizsgálatát, a nemzetközi fórumok ajánlásainak egyidejű figyelembevétele mellett, például a hitelinformációs rendszerek hathatós felügyelete tekintetében (15).