17.2.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 40/9

1.

2004. október 22-én az Európai Unió Tanácsa arra kérte az Európai Központi Bankot (EKB), hogy hozzon véleményt a pénzügyi rendszerek pénzmosás, valamint a terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv iránti javaslatról (a továbbiakban: irányelvtervezet).

2.

Az EKB véleményalkotásra szolgáló hatásköre az Európai Közösséget létrehozó szerződés 105. cikke (4) bekezdésének első francia bekezdésén alapszik, amely alapján az EKB-val konzultálni kell a hatáskörébe tartozó valamennyi közösségi aktusra irányuló javaslattal kapcsolatban. Az EKB véleményalkotásra szolgáló hatásköre a Szerződés 105. cikkének (5) bekezdésén is alapszik, mivel az irányelvtervezet a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) egyik feladatát érinti, nevezetesen a hatáskörrel rendelkező hatóságok támogatását a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikáik zavartalan megvalósításában. Ezen kívül, az EKB véleményalkotásra szolgáló hatásköre a Szerződés 105. cikkének (2) bekezdésén és a 106. cikk (1) bekezdésén, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmányáról szóló jegyzőkönyv (a továbbiakban: Alapokmány) 16–18. és 21–23. cikkein is alapszik, mivel az irányelvtervezet olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek hatással vannak a KBER bizonyos feladataira. Az Európai Központi Bank eljárási szabályzatának 17.5. cikke első mondatával összhangban a Kormányzótanács fogadta el ezt a véleményt.

3.

Ez a vélemény az irányelvtervezet azon, 2004. október 13-i változata alapján készült, amellyel kapcsolatban az EKB-val konzultációt kezdeményeztek. Az EKB megjegyzi, hogy az irányelvtervezet szövegébe további módosításokat vezettek be a holland elnökség ideje alatt, de a tisztánlátás érdekében nem véleményezi a későbbi változatokat.

4.

Az irányelvtervezet fő célkitűzése annak biztosítása, hogy a tagállamokban koordinált módon hajtsák végre és alkalmazzák a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) pénzmosásról szóló, negyven felülvizsgált ajánlását. A FATF negyven ajánlásának felülvizsgálatával (amelyet 2003 júniusában fejeztek be) a pénzügyi rendszer sértetlenségét védő nemzetközi előírásoknak egy fokozott, átfogóbb keretét teremtették meg. A negyven ajánlás alkalmazásának hatályát különösen úgy terjesztették ki, hogy az a pénzmosás területén túl a terrorizmus finanszírozására is kiterjedjen. Ezzel összefüggésben az irányelvtervezet az egységes piac számára a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemhez egy megerősített és konzisztens jogi keretet teremt. Az irányelvtervezetet többek között különösen az alábbiak érdekében javasolják: a) a terrorizmus finanszírozásának belefoglalása a pénzmosás fogalmába; b) a pénzmosásról szóló hatályos irányelvben (1) (a továbbiakban: a pénzmosásról szóló hatályos irányelv) szereplő „súlyos bűncselekmény” fogalmának módosítása; c) a pénzmosásról szóló hatályos irányelv hatálya alá eső személyek és intézmények körének kiterjesztése annak érdekében, hogy az kiterjedjen többek között a tröszti és vállalati szolgáltatókra, valamint a biztosításközvetítőkre (amennyiben azok életbiztosítás vagy egyéb befektetési szolgáltatás tekintetében járnak el), mindkét esetben olyan mértékben, amennyiben nem terjed ki rájuk a pénzmosásról szóló hatályos irányelv; d) a körültekintő ügyfélkezelési eljárások és a nyilvántartás-vezetési kötelezettségek alkalmazási körének kiterjesztése a pénzmosásról szóló hatályos irányelv hatálya alá tartozó intézmények harmadik országokban lévő fiókjaira és többségi részesedésű leányvállalataira; e) annak kifejezett megtiltása a hitelintézetek és pénzügyi intézmények számára, hogy névtelen számlákat, névtelen betétkönyveket vagy fiktív névre szóló számlákat tartsanak; f) annak kifejezett megtiltása a hitelintézetek számára, hogy fiktív bankokkal (shell banks) levelezőbanki kapcsolatot létesítsenek; g) az irányelvtervezet hatálya alá tartozó intézmények és személyek számára részletesebb ügyfélmegismerési (know-your-customer) követelmények bevezetése, különösen olyan helyzetekben, ahol nagyobb a pénzmosás kockázata, beleértve a határon átnyúló, levelezőbanki kapcsolatokat; h) a tagállamok számára annak lehetővé tétele, hogy egyszerűsített körültekintő ügyfélkezelési eljárásokat alkalmazzanak olyan esetekben, amikor alacsony a pénzmosás kockázata (a Bizottság a Pénzmosás Megelőzésével Foglalkozó Bizottság segítségével jogosult végrehajtási intézkedések elfogadására azon kritériumok meghatározása tekintetében, hogy a pénzmosás veszélye mikor alacsony vagy nagy); i) bizonyos feltételekre tekintettel, a más tagállamokban harmadik személyek által végzett körültekintő ügyfélkezelési eljárások kölcsönös elismerésének előírása; j) a tagállamok számára annak előírása, hogy pénzügyi hírszerző egységet hozzanak létre annak érdekében, hogy hatékonnyá tegyék a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelmet; és k) a tagállamok számára annak előírása, hogy engedélyezési, illetve nyilvántartási rendszert hozzanak létre a valutaváltó irodák, valamint a tröszti és vállalati szolgáltatók számára. Az EKB szintén megjegyzi, hogy az irányelvtervezet a pénzátutalási szolgáltatás tekintetében előírja azt, hogy alkalmazni kell az ügyfélazonosításra szolgáló azon egyedi rendelkezéseket, amelyeket a pénzutalást kísérő, a befizetőre vonatkozó tájékoztatásról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) iránti, jelenleg még közzé nem tett bizottsági javaslat fog meghatározni.

5.

Általános megjegyzésként az EKB emlékeztet az eurorendszer azon kötelezettségvállalásra, amely alapján „hatáskörében mindent megtesz annak érdekében, hogy hozzájáruljon a pénzügyi rendszerek terrorista tevékenységek céljára való felhasználása elleni intézkedések elfogadásához, alkalmazásához és végrehajtásához”; ezt az EKB Kormányzótanácsa a 2001. október 1-jei, az Egyesült Államokban 2001. szeptember 11-én történt terroristatámadásokra reagáló közleményében fogalmazta meg. Ezzel összefüggésben az EKB üdvözli az irányelvtervezetet, mivel az egy fontos lépés a pénzügyi rendszer sértetlenségét védő közösségi jogi keret erősítésében, figyelembe véve a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozására irányuló tevékenységek terén bekövetkezett fejlemények miatti kihívásokat. Az EKB azért is üdvözli az irányelvtervezetet, mert az elősegíti a FATF negyven ajánlásának koordinált végrehajtását és alkalmazását a tagállamokban, ezzel is hozzájárulva a gyakorlatok közelítéséhez ezen a területen. Az ilyen koordinált alkalmazás szintén segíti az egyenlő versenyfeltételek fenntartását az EU-n belüli hitelintézetek és pénzügyi intézmények között. Az EKB üdvözli továbbá az irányelvtervezet 37. és 38. cikkeit, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára azt, hogy a fent említett bizottság segítségével végrehajtási intézkedéseket fogadjon el az irányelvtervezet egységes alkalmazása, illetve annak érdekében, hogy figyelembe tudják venni a műszaki fejlesztéseket a pénzmosás elleni küzdelemben. Ezek a cikkek biztosítják azt, hogy az irányelvtervezetben meghatározott jogi keret korszerű, és ezáltal hatékony legyen. Ezek a cikkek továbbá hozzájárulnak ahhoz, hogy az irányelvtervezetet az illetékes hatóságok harmonizált módon alkalmazzák. Ahogy azt az irányelvtervezet (2) preambulumbekezdése megfogalmazza, a Közösség fellépése szükséges ezen a területen „annak elkerülése érdekében, hogy a tagállamok olyan intézkedéseket fogadjanak el pénzügyi rendszereik védelme érdekében, amelyek nem lennének összhangban a belső piac működésével.”

6.

Az EKB megjegyzi, hogy a 7. és a 30. cikkek (amelyek a körültekintő ügyfélkezelési követelményekre, illetve a belső eljárásokra vonatkoznak) alkalmazása a hitelintézetek és az egyéb pénzügyi intézmények tekintetében a prudenciális felügyeleti követelményekkel való jelentős összhangot fog jelenteni. Ezek a rendelkezések összhangban állnak a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság a bankok körültekintő ügyfélkezeléséről szóló ajánlásaival (3); az ajánlások egy másik nézőpontból közelítik meg ezt a kérdést: azok ugyanis a bankok működési és reputációs kockázatainak csökkentését célozzák Az EKB üdvözli az irányelvtervezet e szigorított követelményeit, mivel azok összhangban állnak a nemzetközileg elfogadott legjobb gyakorlattal. Az EKB továbbá megjegyzi, hogy ezen irányelvtervezet nemzeti jogba való átvétele során fontos ezen eljárások és a közösségi vívmányokat végrehajtó nemzeti intézkedések közötti konzisztencia biztosítása a hitelintézetek és a pénzügyi intézmények prudenciális felülvizsgálata terén, nevezetesen a banki és pénzügyi csoportok felülvizsgálata tekintetében. Ebből a célból az illetékes hatóságoknak egységesen és koordinált módon kellene alkalmazniuk a körültekintő ügyfélkezelési követelményeket, valamint erre különös figyelmet kell fordítani a jogalkotás során, amennyiben az ügyfélkezelési előírásoknak való megfelelés kikényszerítése nem a bankok prudenciális felügyelőjén kívüli hatóságok feladata. A konzisztencia és a koordináció szintén csökkentik a szabályoknak való megfeleléssel kapcsolatos terheket a határokon átnyúló tevékenységek tekintetében. Az EKB megállapítja különösen, hogy a körültekintő ügyfélkezelési követelményeknek való megfelelés összekapcsolható a működési kockázattal, amelyet az egységes szerkezetbe foglalt banki irányelv és a tőkemegfelelési irányelv átdolgozása iránti javaslat (4) tárgyal. A kapcsolat abból a tényből ered, hogy a nem megfelelően körültekintő ügyfélkezelésből közvetlenül származó veszteség (5) a működési kockázat körébe esik, amelyet az egységes szerkezetbe foglalt banki irányelv átdolgozásáról szóló irányelvtervezet 4. cikke határoz meg olyan módon, hogy az magában foglalja a nem megfelelő belső eljárásokból, rendszerekből és személyekből, valamint az azok sikertelen végrehajtásából, illetve eljárásából származó kockázatot. Ezért az egységes szerkezetbe foglalt banki irányelv átdolgozásáról szóló irányelvtervezet V. mellékletének 11. pontjában előírt működési kockázat kezelés szintén kiterjed az irányelvtervezet 7. és 30. cikkeiben előírt szabályzatokra és eljárásokra. Az egységes szerkezetbe foglalt banki irányelv átdolgozásáról szóló irányelvtervezet 22. cikke szerint továbbá, a bankok kötelezettségévé kell tenni azt, hogy valamennyi lényeges tényleges és jövőbeni olyan kockázat kezelésére szolgáló eljárásokkal rendelkezzenek, amely magában foglalná a nem megfelelő ügyfélkezelésből eredő reputációs kockázatot. Az EKB azt javasolja, hogy ezt az összefüggést kifejezetten említsék meg az irányelvtervezet 7. és 30. cikkében. Valamennyi kapcsolódó rendelkezés végrehajtásának és az illetékes hatóságok által ezt követően végzett felügyeletnek minimumszabályként összhangban kell állnia annak elkerülése érdekében, hogy az érintett hitelintézetek, illetve pénzügyi intézmények számára szükségtelen terheket teremtsenek.

7.

Az EKB megjegyzi, hogy az irányelvtervezet 11. cikkének (1) bekezdése fokozottan körültekintő ügyfélkezelési követelményeket ír elő többek között a másik tagállamból vagy harmadik országból származó hitelintézetekkel való, határon átnyúló, levelezőbanki kapcsolatok tekintetében. Ez a rendelkezés a FATF negyven ajánlása közül a 7. ajánlás végrehajtását célozza, amely a határon átnyúló, levelezőbanki kapcsolatokról szól. Az irányelvtervezet indokolása szerint a határon átnyúló, banki kapcsolatok területén a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának veszélye különösen magas, és – mint ilyen – különös figyelmet érdemel.

8.

Az EKB azt is megjegyzi, hogy a határon átnyúló, levelezőbanki kapcsolatok esetében alkalmazandó fokozottan körültekintő ügyfélkezelési követelmények nem alkalmazandók az ugyanazon tagállamban lévő két hitelintézet közötti levelezőbanki kapcsolatok tekintetében. Úgy tűnik mindazonáltal, hogy az irányelvtervezet 11. cikke (1) bekezdésének szövege nem vette figyelembe az EU kölcsönös elismerési rendszerét, amelyet az egységes szerkezetbe foglalt banki irányelv (6) határoz meg. Kérdéses, hogy a két különböző tagállamban lévő hitelintézetek közötti levelezőbanki kapcsolatot az irányelvtervezet szándékának megfelelően olyan magas kockázatú helyzetnek kell-e minősíteni, amely megköveteli többek között a másik tagállamban lévő hitelintézet „felügyelete minőségének (quality of supervision)”, illetve a másik tagállam által engedélyezett hitelintézet „hírnevének (reputation)” vizsgálatát. Az EKB ezért azt javasolja, hogy az EU kölcsönös elismerési rendszere alapján az irányelvtervezet mentesítse a különböző tagállamokban lévő hitelintézeteket a fokozottan körültekintő ügyfélkezelési követelmények alól a határon átnyúló, levelezőbanki kapcsolatok tekintetében.

9.

A központi bankok számára különös jelentőségű az a kérdés, hogy a határon átnyúló, levelezőbanki kapcsolatok esetében a jogalkotó szándékosan teszi-e alkalmazandóvá az irányelvtervezetben előírt, fokozottan körültekintő ügyfélkezelési követelményeket az EU-n kívüli (valamint az EU-n belüli) központi bankok EU-n belüli hitelintézetekkel való levelezőbanki kapcsolatai tekintetében. Az eurót széles körben használják nemzetközi tartalékvalutaként, és ennek következtében számos EU-n kívüli központi banknak és monetáris hatóságnak van levelezőbanki kapcsolata EU-n belüli hitelintézetekkel. Az Egyesült Államokban az USA PATRIOT Act (7) rendelkezései, amelyek a külföldi bankok nevében nyilvántartott, létrehozott vagy kezelt levelező számlákkal kapcsolatban engedélyezést kívánnak meg, nem alkalmazandók külföldi központi bankok vagy központi bankként működő monetáris hatóságok, illetve olyan nemzetközi pénzügyi intézmények vagy regionális fejlesztési bankok tekintetében, amelyeket szerződés vagy nemzetközi megállapodás hozott létre. Mivel a központi bankokkal, monetáris hatóságokkal és nemzetközi pénzügyi intézményekkel (a FATF-nak a nem együttműködő országokat és területeket tartalmazó listáján szereplő országokból származó intézmények kivételével) való levelezőbanki kapcsolatokhoz a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozásának magas kockázata általában nem kapcsolódik, az EKB azt javasolja, hogy vezessenek be egy hasonló kivételt az irányelvtervezet fokozottan körültekintő ügyfélkezelési követelményei alól a határon átnyúló, levelezőbanki kapcsolatok tekintetében.

10.

Az EKB hasonlóképpen megjegyzi, hogy az Alapokmány 23. cikke alapján „az EKB és a nemzeti központi bankok kapcsolatot létesíthetnek más államok központi bankjaival és pénzügyi szervezeteivel, és szükség szerint nemzetközi szervezetekkel … [és] lebonyolíthatnak bármilyen banki ügyletet harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel …”. Kiemelkedő fontosságú, hogy az ilyen EU-n kívüli, illetve EU-n belüli központi bank ügyfelek és nemzetközi szervezet ügyfelek nevében a banki ügyeleteket bizalmasan végezzék. Nem nyilvánvaló, hogy az eurorendszer nemzeti központi bankjainak (NKB) ügyfelei – például a hitelintézetek – kötelesek-e alkalmazni az irányelvtervezet szerinti körültekintő ügyfélkezelési eljárásokat olyan esetekben, amikor olyan pénzeszközöket kapnak, amelyeket az NKB-k központi bank vagy nemzetközi szervezet ügyfelek nevében helyeznek el. A kérdés megoldását segítené, ha az irányelvtervezetet a következő módon módosítanák: írják elő a tagállamok részére annak lehetővé tételét az irányelvtervezet hatálya alá tartozó intézmények és személyek számára, hogy ne alkalmazzák a körültekintő ügyfélkezelési eljárásokat az EKB és a KBER-ben részt vevő NKB-k tekintetében, beleértve azt az esetet is, amikor azok harmadik fél ügyfelek nevében járnak el. A központi bankok a gyakorlatban a pénzmosás nagyon alacsony kockázatát jelentik, és a központi bankokra vonatkozó, kifejezett utalás egyértelműbbé tenné a jogszabály szövegét.

11.

A pénzmosásról szóló hatályos irányelvhez hasonlóan az irányelvtervezet hatálya a hitelintézetekre és a pénzügyi intézményekre terjed ki [2. cikk (1) bekezdése]. Nem nyilvánvaló, hogy maguk a központi bankok az irányelvtervezet hatálya alá tartoznak-e. A jogszabály szövegének egyértelműbbé tétele érdekében az EKB üdvözölné, ha az irányelvtervezet 2. cikkét egy külön bekezdéssel egészítenék ki, amely alapján a központi bankok értékelik annak kockázatát, hogy milyen mértékben használhatók fel pénzmosás céljára; amennyiben a pénzmosás előfordulásának kockázata jelentős, megteszik az irányelvtervezet célkitűzéseinek való megfeleléshez szükséges, megfelelő intézkedéseket.

12.

Az irányelvtervezet 7. cikkének (3) bekezdése a pénzátutalási szolgáltatás tekintetében előírja azt, hogy alkalmazni kell az ügyfélazonosításról szóló azon egyedi rendelkezéseket, amelyeket a pénzutalást kísérő, a befizetőre vonatkozó tájékoztatásról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet iránti, jelenleg még nem közzétett bizottsági javaslat (8) (a továbbiakban: rendelettervezet) fog meghatározni. A rendelettervezet célja annak biztosítása, hogy a befizetők alapvető adatai azonnal az illetékes hatóságok rendelkezésére álljanak a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem segítése érdekében. A rendelettervezet olyan, bármely pénznemben történő pénzátutalások esetében alkalmazandó, amelyeket egy EU-n belül letelepedett fizetési szolgáltató küld és/vagy kap (9). A rendelettervezet szintén tartalmaz a fizetési szolgáltatókra vonatkozó követelményeket a pénzátutalást kísérő, befizetőre vonatkozó tájékoztatás visszatartásával kapcsolatban (10). Úgy tűnik, hogy az irányelvtervezetnek a befizetőre vonatkozó tájékoztatásról szóló rendelkezései nem adnak felmentést pénzátutalás esetén az egyéb körültekintő ügyfélkezelési eljárások alkalmazása alól, beleértve a tényleges tulajdonos azonosítását is. Ezért úgy tűnik, hogy az irányelvtervezet általánosan alkalmazandó a fizetési rendszerek működése tekintetében. Az irányelvtervezet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja különösen rendelkezik arról, hogy a tényleges tulajdonos azonosítása a körültekintő ügyfélkezelési követelmények részét képezi, illetve a 3. cikk (8) bekezdése alapján a tényleges tulajdonos többek között az a természetes személy, akinek a nevében az ügyletet vagy a tevékenységet végzik. A fizetési rendszerek szerkezetének sajátosságai jelentősek ebben a kérdésben. A postai szolgáltatások esetében a fizetési rendszer működtetői csak a „borítékok” (vagyis a fizetési üzenetek) megfelelő gyűjtéséért, válogatásáért, kiegyenlítéséért, továbbításáért és kézbesítéséért felelősek, de általában nem jogosultak arra, illetve műszakilag sem lehetséges a számukra az, hogy elolvassák, illetve ellenőrizzék a borítékok tartalmát. A kiállító és a kedvezményezett azonosító adataival (beleértve azok nevét és címét) ellátott csekket csak azok pénzügyi szolgáltatója válthatja be. Ez összhangban van a pénzmosásról szóló hatályos irányelvnek a tagállamok által a nemzeti jogba átültetett követelményeivel. Mindazáltal, mivel a modern fizetési rendszerek az információkat teljes mértékben automatizált módon dolgozzák fel, nem áll módjukban semmilyen minőségi ellenőrzést végezni, és általában nem állnak üzleti kapcsolatban a fizetés küldőjével, illetve a tényleges tulajdonossal. A fizetési rendszerek működtetői csupán bizonyos információk egyszerű meglétét képesek ellenőrizni; nem tudják ellenőrizni az ilyen információk minőségét, teljességét, pontosságát vagy értelmetlenségét. Az EKB-nak ezért az a véleménye, hogy a fizetési rendszerek működtetőit mentesíteni kellene az irányelvtervezet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazása alól, annak a biztosítására vonatkozó kötelezettségük sérelme nélkül, hogy az ilyen rendszerekbe került fizetési megbízásokat hatékonyan nyomon lehessen követni a rendszer résztvevőinek megfelelő azonosításával. Ebből a célból egyes esetekben központi banki felügyeleti rendeletet fogadtak el.